A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Jankovich B. Dénes: Adatok a Körösvidék középkori vízrajzához és a vizek hasznosításához

Adatok a Körösvidék középkori vízrajzához és a vizek hasznosításához amikor a haszon tovább nem növekedett, a kár viszont igen. Több vízimalmot már nem lehetett építeni, viszont a rengeteg gáttal mesterségesen is lassított folyó soha nem látott méretű mocsarakat hozott létre. Ez tette szükségessé a folyószabályozások megkezdését, melynek jó és rossz hatásai máig is érvényesülnek. A középkorban tehát elsődlegesen a folyó nyújtotta természeti javak felhasználása jutott szerephez, mesterséges beavatkozásokra csak fokozatosan és kis mértékben került sor. Először minden bizonnyal a halászat területén a rekesztés (vejszézés) formájában, melyre több Békés megyei adat is van, sőt falunév (Vésze) is megőrizte ennek emlékét. Ide sorolható a „halastavak" megjelenése is, vagyis kisebb gátakkal folyóágakat, fokokat rekesztettek el, mesterséges morotvákat hozva létre. A XIII. század közepétől már vannak vízimalmok, melyek száma rohamosan gyarapodott. Ezek többségénél a folyót teljesen elgátolták, a vizet zsilipen engedve a kerékre. A duzzasztás okozta áradások ellen a XVI. században már biztosan gátakkal védekeztek. Ilyen gátakról Békés és Gyula környékén tudunk, és különlegességével emelkedik ki az az 1527. évi adat, mely szerint a Gerlánál megemelt malomgátak úgy visszaduzzasztották a Köröst, hogy Várinál is elöntötte a malmot a víz. Ugyancsak az Árpád-korban jelennek meg a révek, kompok, majd a hidak is. A XVI. század elején már olyan hidakat építettek magas feljáró töltésekkel, melyek ellenálltak az árvizeknek. A víz hasznosításának magasabb rendű formái voltak a fürdők, melyek már a XVI. század első felében megjelentek a nagyobb városokban, de kétségkívül a török alatt terjedtek el szélesebb körben. Ide sorolhatjuk a kutakat is, melyeket nemcsak a folyóvizektől távol létesítettek, továbbá a városi „csorgó"-kat, amilyenek például Váradon is voltak. A várak védelmére (Várad, Gyula, Jenő) ásott medrek és a beléjük terelt folyóvíz már olyan beavatkozást jelentett, melyet modern értelemben vett szabályozásnak nevezhetünk. A folyóvizeknek nemcsak ezek a közvetlen hasznosítási formái léteztek. A vízzel szoros összefüggésben voltak a rétek, a mocsári erdők, a mocsarak és a közöttük megbúvó szárazulatok, szigetek. Utóbbiakon falvak települtek és szántóföldi művelés is folyt. A mocsarak gazdag élővilága táplálékot jelentett. Az erdők is összefüggtek a vízjárással. Erre példa a gyulavári erdők esete, melyek egy malomgát következtében kiszáradtak. Az erdők nemcsak vadászati lehetőséget, faanyagot szolgáltattak, hanem búvóhelynek is kiválóan megfeleltek. Ennek leghíresebb példája a tatárok elől menekülő Rogerius története.

9 Az erdei makkoltatásra vonatkozóan országos viszonylatban is egyike az első adatoknak a dobozi disznópásztorok említése 1075-ből.

10 A vizenyős rétek pedig az állattenyésztés lehetőségét nyújtották. Nagyon kevés adat utal a Körösök állapotára. Noha több esetben említik a vizek kiöntéseit, a mai értelemben vett árvizekre egyetlen adatot sem találtam. Nyilván eloszlott az áradás a mocsarakban, és az ember nem települt olyan helyekre, ahol kiöntés fenyegette. Ebből is az látszik, hogy a veszedelmes árvíz az emberi beavatkozás, a folyószabályozás eredménye. A folyók viselkedésével kapcsolatosan az egyetlen adattípus az örvény emlegetése, melyre Egénél, és a Fekete-Körösön Sarkad és Gyula között találunk példákat. Közvetett adatnak tekint9 Szabó 1861. 35-42. 10 Györffy 1963. 505. 307