A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Szendrei Eszter: Két hajdani hajdúváros törökkori mondái

••BMMK 16 (1996) 297-304. Két hajdani hajdúváros törökkori mondái - Szendrei Eszter A magyar történeti néphagyományban a török időkkel kapcsolatos tradíciók kiemelkedő helyet foglalnak el. E hagyománykör szerves részét képezik a hajdúkkal kapcsolatos emlékek. Dolgozatom célja azoknak a mondai hagyományoknak a bemutatása, amelyek Sarkad és Szalonta - egykori hajdúvárosok - emlékezetében fennmaradtak. A két település közötti szoros történelmi kapcsolat a máig megőrzött törökkori mondákban, olykor azok párhuzamos meglétében, hasonló vagy azonos tettet véghezvivő hősök személyében gyakran felbukkan. E szoros kapcsolat indokolttá teszi a két település törökkori mondavilágának együttes bemutatását, esetenként a különbségekre való rámutatást. Ferenczi Imre megállapítását bátran vonatkoztathatjuk e két település törökkori történetére is: „... az eddigi vizsgálatok megmutatták, hogy a történeti néphagyományok históriai-, geográfiai-, szociográfiai- és folklorisztikus összefüggései leginkább táji egységben szemlélve fedhetők fel".

1 Sarkad kialakulásának idejét Módy György a 19. század második felére teszi, megemlítve, hogy ekkor királyi, illetve hercegi birtok volt.

2 A település sorsa a tatárjárás idején a többi alföldi faluéhoz hasonlóan alakult. A község elpusztult, lakói elmenekültek. A tatárjárás után az életben maradt lakosok visszaszivárogtak, és hamarosan helyreállították a tatárok által okozott károkat. A középkori Sarkad lakói jórészt egy-, illetve többtelkes nemesek voltak, ám mellettük mindig fellelhető volt a jobbágynépesség is. A földrajzi körülmények nem kedveztek a földművelésnek, ezért a lakosság túlnyomó része állattenyésztéssel, halászattal és pákászattal foglalkozott. A XVI. századig Sarkad történetében nemigen említhetünk az ország életére kiható eseményt. Ez a helyzet a török előrenyomulás idején változott meg, főként Gyula 1566. évi elestét követően, hiszen településünk Várad előváraként szolgált; lényegében Erdély kapuját védte a törökökkel szemben. Sarkad törökkori életének meghatározó színtere volt a földvár, amelyet a XVI. század első felében emeltek. Jelentőségét nem tényleges ereje, hanem stratégiai fontossága adta: mintegy kapocsként szolgált Várad és Gyula között. „A közös harcok, a veszély közös érzete, a közös menekülés ötvözte öszsze a sarkadi hajdúság három elemét, a sarkadi jobbágyot, a menekülőt és a sorsára hagyott katonát" - írja Dankó Imre? Sarkad nem volt a klasszikus értelemben vett hajdútelep, azonban a várban szolgáló katonák túlnyomó részét a hajdúk adták. A vár 1571ben bekövetkező elestét követően a lakossághoz hasonlóan a várban szolgáló hajdúk is 1 Ferenczi Imre: A török küzdelmek emléke Hajdú-Bihar mondahagyományában. Déri Múzeum évkönyve, 1962-64. 243-257. 1. 2 Módy György: A középkori fejlődés a XVII. század közepéig. In.: Tanulmányok Sarkad múltjából. Sarkad, é. n. 29-42. 1. 3 Dankó Imre: A sarkadi hajdúk. Békési Élet, 1967. 2. 19-27. 1. Ugyanő: A Körösköz-bihari hajdúság. A gyulai Erkel Ferenc Múzeum kiadványai, 1959. 8-9. sz. 47-49. 1. 297