A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Szendrei Eszter: Két hajdani hajdúváros törökkori mondái

Szendrei Eszter a környező mocsárvilágban találtak menedéket. A törökök kivonulása után azonban visszatelepültek Sarkadra. Ettől kezdve válik igazán jelentőssé a sarkadi és a szalontai hajdúk kapcsolata. A sarkadi katonák több hadjáratban is részt vettek; az 1636. évi szalontai csatában már /. Rákóczi György oldalán találjuk őket a törökökkel szövetkező Bethlen István ellenében. A sarkadiak ettől fogva megmaradtak a Rákóczi család szolgálatában. Hűségükért, helytállásukért részesítette kiváltságban az őt szolgálókat a fejedelem 1644-ben kibocsátott adomány levelében.

4 A Szalonta történetére utaló első írásos emlék 1214-ből származik. Az 1330-as évekig királyi birtokként szerepel, ekkor Károly Róbert eladományozza. A település a XIV. század végén kerül a Toldi család birtokába, 1556-tól az Erdélyi Fejedelemség fennhatósága alatt áll. 1598-ban a Várad felől visszahúzódó törökök teljesen lerombolják, csakúgy, mint a vele szomszédos Kölesért és annak várát. Az 1606-os hajdúkiváltságolás során Bocskai 300 vitézét a köleséri várba telepíti, azonban Kölesér a törökdúlás során olyan fokú megrázkódtatást szenvedett, hogy a hajdúk Szalontán való letelepítésüket kérik a fejedelemtől. Ettől kezdve válik hajdúfészekké Szalonta, és szerez hírnevet magának a törökellenes küzdelmekben. A híres szalontai csata évében, 1636-ban építik a hajdúk a vár központi, ún. Öreg-tornyát, amely az 1658. évben részben elpusztul; innen ered a Csonkatorony elnevezés. Az 1658-as török támadás során Szalonta török kézre kerül, amely alól 1692-ben - Váraddal egy időben - szabadul. A török kor történetére visszanyúló mondai hagyományok esetében is érvényes a történeti mondák általános sajátossága, mely szerint a monda gyakran „nemzetközi", akárcsak a népmese: motívumai, hősei széles körben ismertek. Nem egy monda esetében „vándorlás" tapasztalható, ahol ugyanaz az esemény különböző települések múltjából előbukkan, csupán a hős helyébe kerülnek mások. A történeti mondákban általában hősökről, várak legendás védőiről, máskor menekülőkről, felégetett falvakról, bosszúállásról, csellel védekezőkről szóló történetekkel találkozunk. A történeti mondák másik sajátossága, hogy a monda eseményszövetébe gyakran kerülnek mesei szálak - esetünkben is megfigyelhető. Ferenczi Imre műfaj-meghatározását

5 vizsgált területünkre is célszerű vonatkoztatni, ugyanis több mondánkban megfigyelhető a mese műfaja felé való elmozdulás. Gondolhatunk itt a mesék bűvös hetes számának mondabeli felbukkanására, Toldi valószerűtlen méretű gyűrűjére, melyet az épülő Öregtorony alapjába helyez, vagy emberfeletti - mesebeli óriásokéval vetekedő - fizikai erejére. Szendrey Zsigmond említi a szalontaiak ún. nagy futását elbeszélő történet egyik epizódjaként a történetet, amelyben többször felbukkan a bűvös hetes szám: hallván a törökök közeledését, mindenki elmenekül Szalontáról, hét férfi és egy hétéves gyermek kivételével. Hét év múlik el, amikor a fiú egy napon rőzsegyűjtés közben egy nőt pillant meg az erdőben. Török kémet gyanít benne, és baltájával agyon akarja sújtani. Ekkor megjelenik a gyermek apja és ráismer hét évvel korábban elmenekült feleségére.

6 Mesei elemekben igen gazdag a már említett Toldi-mondakör, amelynek egyes történe4 A kiváltságlevél magyar szövegét közli Szendrey István: Hajdú szabadságlevelek. Debrecen, 1971. Továbbá: Dankó Imre: i. m., 16. 2. 5 Ferenczi Imre: i. m. 243-257. 1. 6 Szendrey Zsigmond: Nagyszalontai gyűjtés. MNGY XVI. Budapest, 1924. 298