A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Szatmári Imre: Középkori templom feltárása Telekgerendás határában

Szatmári Imre nulat tetején egy középkori, valószínűleg templom alapfalait bolygatta meg", s kérte az Adattárat, hogy küldjenek ki régészt.

4 Október 28-án Kovalovszki Júlia kereste fel a lelőhelyet. Helyszíni szemléjén tett megfigyeléseit az alábbiakban foglalta össze: „...az aratás után végzett mélyszántás alkalmával téglaépület maradványait, embercsontokat, tűzhelyeket stb. vetett felszínre az eke. ... A templom maradványai a Belenta-táblában vannak a Kocziszki-major közvetlen közelében. A kiszántott tégla- és habarcsdarabok és az embercsontok enyhén kiemelkedő magaslaton vannak. A széles, lapos téglák töredékei világosan mutatják a falvonulatok irányát. Főleg a K-Ny-i irányú falak helye látszik jól, egymástól mintegy 6-7 m távolságra. A templom helye körül igen sok embercsontot is kiszántott az eke. A csontokkal borított területen egy ezüstpénzt (Mátyás pénze) is találtam. A falu nyomai a templom körüli, kissé hullámos terepen - ahol nagyobb vizenyős mélyedés is húzódik - kb. 1 km-es körzetben mutatkoztak. Helyenként házsorok helye is világosan meglátszik. ... Árpád-kori településnyomok - főleg cserépbogrács töredékek - is szép számban kerültek elő a XV-XVI. századi leletek mellett...".

5 A lelőhely a régészeti kutatás főbb irányvonalaiba csak több mint két évtizeddel ezután került be ismét, s ez két dolognak köszönhető. Az egyik, hogy a Békés megye régészeti topográfiája harmadik kötetének előmunkálatai során az 1984 őszén végzett terepjárás eredményeként az 1963-ban megismert lelőhely bekerült a topográfiai lelőhelyek sorába. Ekkor a hozzá tartozó egykor elpusztult középkori falu teljes kiterjedését, fekvését és területi tagolódását is rögzíteni lehetett.

6 A másik ok, ami a lelőhelyre a figyelmet ráirányította az, hogy - éppen a módszeres régészeti terepbejárásnak köszönhetően - lehetségessé vált e faluhelynek is a középkori diplomákban emlegetett falvak egyikével való azonosítása. Eszerint a Telekgerendás 8-9, 11. számú topográfiai lelőhely azonos a középkorban elpusztult Kétsopron falu helyével.

7 A mai - 1952-ben alakult - hasonló nevű település tehát nem a középkori elődje helyén található, hanem attól jó néhány kilométerrel északabbra.

8 Az egykori Kétsopron fekvéséről a terepjárási megfigyelések megállapították, hogy azt napjainkban Telekgerendás határának északi szélén, a már említett Kocziszki-major illetve az ugyanilyen nevű tanyasi iskola épületei mellett, a Lukovszki- és a Bóka-dű4 МММ itsz. 443-1/1963. - Tábori György tehát még október 22-én felkereste a lelőhelyet. Később a múzeumban 74.261.1-20. leltári számokkal „Régi anyag. A mellette talált cédula szövege: Telekgerendás, Soproni rész, Kocziszki major, Belenta tábla, Telekgerendástól É. kb. 2 km-re. 1963. VIII. 1. Tábori György" megjegyzés mellett beleltároztak Árpád-kori és késő középkori cserepeket. Nem tudjuk azonban, hogy ezek a gyulai múzeumból esetleg Békéscsabára továbbított Dudás-féle cserepek, vagy a Tábori Gy. által később gyűjtött töredékek-e. Ezek, s az alább említett leltári számok a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régészeti gyűjteményére vonatkoznak. 5 MNM Rég. Ad. XIV. 363/1963., МММ Rég. Ad. 292/1965., МММ irattára 249/1965. - Ezúton is köszönöm Kovalovszki Júliának, hogy jelentését felhasználhattam. Az említett pénzről tisztítás után kiderült, hogy az nem Mátyás, hanem II. Lajos denára. (Réthy 1907. No. 308 A., Huszár 1979. No. 846, verdejegy: L-K, 1520as évek, az évszám utolsó számjegye hiányzik, ltsz.: 88.1.1.) 6 Jankovich D.-Medgyesi P.-Szatmári I. terepjárása, 1984. október 30. 7 Jankovich 1991. 193. 8 Magyarország helységnévtára. Budapest, 1962. 829. 210