A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Liska András: X–XI. századi temető Örménykúton

X-XI. századi temető Örménykúton használtak, amelyek ezen a területen, tehát a Tiszától keletre voltak gyakoribbak.

21 A temetőrészlet további sírjainál is feltételezhető a koporsó, ám az e tekintetben kedvezőtlen talajviszonyok miatt nem sikerült megfigyelni azokat. A feltárt csontvázak többsége háton fekvő, nyújtott helyzetű volt. Karjaik nyújtva, néha kissé behajlítva, a medencére téve feküdtek. A karoknak ez utóbbi típusú elhelyezése, valamint a kezeknek a medencén való összekulcsolása (21., 44., 60. sír) elterjedt szokás volt, s nem jelent ún „rituális kéztartást".

22 (10. kép 4, 11. kép 6.) A medencére hajlított karok helyzete ugyanis nem sorolható a keresztény rítus félreismerhetetlen jegyei közé.

23 Négy esetben fordult elő, hogy a karok derékszögben behajlítva helyezkedtek el a medencén. A 33. és az 59. sírban a jobb alkar, az 55. és a 64. sírban pedig a bal volt ebben a helyzetben.

24 (11. kép 2, 10.) A vázak fektetésének rendellenességei általában a temetkezési szokások hitvilági hátterének értelmezésével nyernek magyarázatot. A zsugorított temetkezések, a hason fekvő halottak, és a keresztezett végtagokkal eltemetett halottak esetei együtt tárgyalandók, mivel mindhárom típus a halott visszajárasa elleni védekezés elemeként értékelhető.

25 A Szabó János Győző által megállapított rendellenes fektetési típusok közül

26 az I. 3. számúnak felel meg a 22. és a 61. sír gyermekcsontvázainak helyzete. (10. kép 5.) Mindkét esetben a törzs nyújtva helyezkedett el, a lábak pedig a medencétől lefelé oldalra fordítva, felhúzva feküdtek. A 61. sír csontvázának bal lába behajlítva, a jobb nyújtva, a bal bokára téve helyezkedett el. Ezen típusú fektetésekkel kapcsolatban jegyzi meg Szabó János Győző, hogy a kicsire magásott sírgödörben a halottat valószínűleg a hullamerevség állapotában, igen gondatlanul helyezték el, így keletkezhetett a zsugorított, vagy „kuporított" helyzet.

27 A rendellenesen eltemetett gyermekek esetében jogosan gondolhatunk a néphitben a „váltott gyermek" gondolatköréhez kapcsolódó hiedelmekre.

28 A 24. sír férfi halottját hasra fektetve helyezték sírba oly módon, hogy karjait könyökben behajlították, lábait kissé felhúzták.

29 (10. kép 6.) A melléklet nélküli csontváz a temetőrészlet északnyugati részén került napvilágra. A hasra fektetés lényege az arcnak a föld felé fordításában rejlik. A Gonosz nézése az élők felé ilyen módon lehetetlen, a lélek nem tud visszatérni a szájon, vagy a szemeken keresztül a testbe, így a meghalt nem fog visszatalálni a falujába, nem zaklatja az élőket.

30 21 Tettamanti 1975. 94. 22 Szabó 1976. 35. 23 Szabó 1976. 83. 24 A Szegvár-Szőlőkalján feltárt X. századi temető sírjainál volt megfigyelhető az ún. „enyhébb rituális kéztartás", amikor az egyik kar derékszögben behajlítva az ágyékcsigolyákra helyezve, a másik pedig a test mellett nyújtva volt, vagy a medencére hajlították. (Szabó 1976. 99., Lőrinczy 1985. 156.) Ez utóbbi típus felel meg az örménykúti temető négy sírjában megfigyelt kéztartásnak. 25 Tettamanti 1975. 101. 26 Szabó 1976. 36. 27 Szabó 1976. 67. 28 Szabó 1976. 72. 29 Megfelel a Szabó János Győző által megállapított III. 4. típusnak. (Szabó 1976. 36.) 3(1 Szabó 1976. 66. 185