A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Liska András: X–XI. századi temető Örménykúton

X-XI. századi temető Örménykúton feltárás során rögzítette. A temető sírjaiban nyugvó halottak nemek szerinti megoszlása a következők szerint alakult: a X-XI. századinak meghatározott 85 sír közül 19 férfi (25,4%), 24 nő (32%) és 32 gyermeksír (42,6%) volt.

12 A gyermeksírok száma eredetileg valamivel több lehetett, mivel a feltárást megelőző földmunkák során a felszíntől csekély mélységre elhelyezkedő gyermeksírok egy része valószínűleg teljesen megsemmisült. Kevés információval rendelkezünk a temető népességének betegségeiről. A feltárás során négy sír csontvázán lehetett egyfajta ízületi gyulladás, az arthrosis nyomait megfigyelni (17., 44., 64., 72. sír). Ez az ún. „adaptációs betegség" az újonnan letelepedett életmódot folytatóknál gyakran előfordul.

13 A megfigyelt négy sír mindegyikében férfi feküdt. A 9. sírban fekvő nő koponyáján, a bal szemgödör irányában, a homlokcsont szélén, egy 3x3 cm-es, hegesedett trepanáció nyomai látszottak. A temetőrészlet az említett domb (kurgán?) keleti lejtőjén helyezkedik el. Az Alföldön több esetben megfigyelhető volt, hogy a X-XI. századi temetőket szívesen telepítették honfoglalás előtti sír-, vagy telephalmok területére, mivel a síkságon kevés volt a megfelelő természetes kiemelkedés. Örménykút közelében is több ilyen temető ismert (Szarvas-Ószőlő, Szarvas-Hármashalom).

14 A feltárt terület szélén lévő sírok tanúbizonysága szerint a temető keletre, a domb lába felé, és nyugatra, a dombtető területén is folytatódik. Teljes kiterjedése északi és déli irányban sem volt megállapítható a feltárás során. A temető területén a sírok két csoportban helyezkedtek el. Az északi és déli részen csoportosuló sírok közötti területi hiátust csak a teljesen feltárt temető sírjainak elhelyezkedését ismerve lehetne értékelni.

15 A temető elhelyezkedése szempontjából fontos kérdés, hogy a temetőt használó népesség lakóhelye hol található. A területen a topográfiai terepbejárások során több Árpád-kori lelőhelyet sikerült felfedezni. A 13. számú lelőhely közvetlen közelében, tehát ugyanazon a széles földháton, a tárgyalt temetőrészlet helyén kívül további 10 lelőhely bizonyult Árpád-korinak (14-19., 21-23., 25. lelőhely). Az említett lelőhelyek közül bármelyik, akár több is lehetett a temetőhöz tartozó település maradványa. A feltárt sírok néhány kivétellel nyugat-keleti tájolásúak voltak. A pontos iránytól jórészt eltértek, északi vagy déli irányban. A temető feltárt részére eső sírok egyfajta legyezőalakot képeztek.

16 (3. kép.) A sírok a félkörös legyezőalakot követve, laza sorokban helyezkedtek el. Pontos nyugat-keleti irányítású sír kevés volt a temetőben, csupán négy temetkezés sorolható ide (24., 35., 36., 81. sír). A nyugat-keleti iránytól dél felé eltérő tájolású sírokból 17-et, míg az észak felé eltérőkből 50-et lehetett összeszámolni a temetőben. Ez utóbbi, tehát az északi irányú eltéréssel megásott sírok közül négy bizonyult északnyugat-délkeleti tájolásúnak (61., 64-65., 82. sír). A jelzett sírok a temetőrészlet területének délkeleti részén voltak, közel egymáshoz, bár nem ugyanazon sorban helyezkedtek el. A pontos nyugat-keleti iránytól való eltérés alapján ki12 A feltüntetett százalékos arányok arra a 75 sírra vonatkoznak, ahol a nemek szerinti meghatározás lehetséges volt. Tíz sír csontvázának nemét nem sikerült a helyszínen meghatározni. 13 Lőrinczy 1985. 155. 14 Tettamanti 1975. 88. 13 A hasonló temetők területén sok esetben megfigyelhető sírmentes helyeken ún. „szent ligeteket", áldozóhelyeket feltételezett Szőke Béla. (Szőke 1956. 119-130.) 16 A pusztaszentlászlói temető képe is hasonló, legyező alakú. (Szőke-Vándor 1987. 47.) 183