Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

szokásos költősors, mint Tinódié, Csokonaié, Petőfié, Verlain-é vagy Rimbaud-é, hánykódás, harc, koplalás, szerelem és végtelen bizakodás és talán a mai élet több realizmusa csak véresebbé teszi ezeket a küzdelmeket. . . Attila gyámjához került. Az beiratta a gimnáziumba. Tanult szorgalmasan és másokat is tanított. Idősebbeket is. A hatodik után aztán megunta. Szabadság után vágyott. Varjúcsősznek szegődött Kiszomborba. Principálisa, az öreg juhász nagy fene petróleumos kannát adott a kezébe, azt kellett egész nap püfölnie egy bottal. így riogatta a varjakat a vetésről. De ekkor már költő volt. És egyszer, napjában délben, mikor enni kapott, letelepedett Esvány bácsi mellé, és felolvasta neki verseit, hogy mit szól hozzá? - Hát csak csináld, öcsém, rendes dolog, én is csinálom a magamét! - szólt ilyenkor az öreg és közzécsapott a birkáknak. Megértőbb kritikusom volt, mint sok más, mondja rezignáltán a fiatal költő . . . Sűrűn írogatott verseket az Est lapokba, Nyugatba, Népszavába, Esti Kurírba, Magyar írásba, Kékmadárba, vagy tíz vidéki lapba, és a beérkezettek közül különösen Juhász Gyula rajong érte, aki első könyvéhez előszót is írt. . . Most aztán baj történt, mert egyik verséért elítélték istengyalázás miatt nyolc hónapra. Juhász Gyula azonban kijelentette az ifjú költőnek: Harminc esztendeje írok már és egyszer sem sikerült lecsukatnom magamat, sőt még a Petőfi-társaságba is beválasztottak . . . József Attila aztán Pestre jött könyvügynöknek. Melyik foglalkozás tetszett a legjobban? kérdeztem tőle a napokban. - A rikkancsi hivatás. Szép pálya. Villamosra fel, villamosról le, az ember agya mozgékonnyá válik a sok ugrálástól. Ekkor írtam a legszebb, legizgalmasabb verseimet..." A cikk írója Már er György ezután leírja, hogy egy ismerőse bemutatta az egyik előkelő Casino titkárának, akinek éppen ünnepi szónoklatra volt szüksége egy tábornok számára. Útmutatásul kapott egy mondatra való slágvortot. „A többivel törődjön a firkász! -mondták nagyúri kifejezéssel, és ebben a kijelentésben benne volt az, mit jelent az irodalom, művészet, egyáltalán a szellem és ezen keresztül a magyar jövő ezeknek az uraknak. Hát Móricz Zsigmond nem írná meg ezt a beszédet, arról hallottunk, hogy jó irálya van. - Móricz úr nagyon el van foglalva, mondtam önzőén ..." így került sor Móricz Zsigmond helyett József Attila megbízására. Márer György a költő tehetségének bizonyítására cikke végén teljes terjedelemben közölte József Attila Megfáradt ember című költeményét. Hogy a Lázadó Krisztus körüli sajtóvita nem volt hatástalan, annak bizonyítására az EMBERMÉRLEG 1927-ei számából közöljük Pákozdy Ferenc: Lázadó Krisztus - József Attilának alcímmel ellátott költeményét. Megítélésem szerint Pákozdy azok közé tartozik, akik igazán megértették már József Attila korában a költemény gondolatait, a költő szándékát. A szonett így hangzik: „Minden igaz hit szétesik, hanyatló templom lett az ország, hitünk, szerelmünk eltiporják és az embert adják-veszik . . . 45