Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

Osztoznak itt az emberkincsen s hiába minden szép vigasz, Istenhez menne az Igaz, de áhítat már semmi nincsen . . . Benned kinyílt az isten-virtus, magad lettél lázadó Krisztus, ki fölemelte ostorát, s hirdette szent nagy szerelemmel, hogy szabad lenne minden ember - s megkezdi börtönök sorát. . . "

43 A makói Friss Ujság-Ъап 1923. május 27-én jelent meg Elköszönő szelíd szavak címmel József Attila nagyon szép költeménye. Ebből idézünk néhány sort: „Új és paraszti füttyként indulok S ünnepnapoknak színes templomormán Talán az első versek napsugara, Talán az első, egyetlen leányszem (Mindegy) a legszebb és örök ragyog rám, Ki új, paraszti füttyként indulok. Van itt még néhány jó, idős komám, Ölelő csöndje néhány öreg háznak: Szeretlek, mint az álmodó a méhest, Ó itt a nyugalom zenél fülünkben, Ha esténként békák harmonikáznak. Nagyon szeretlek néhány jó komám. Csak elhagyom tizennyolc évemet." Tizennyolcadik életévétől, Makótól, a gimnáziumtól, az internátustól, barátaitól, pártfogóitól, ismerőseitől búcsúzott ebben a költeményében József Attila. De talán ennél többtől is. A régi kis Csanád megyétől, benne talán Battonyátol is. Hiszen Battony án is volt néhány jó komája. Személyesen rövid életútja során már nem térhetett vissza erre a vidékre. Költeményeiben mégis megmaradt (talán battonyai tartózkodásának is) az emléke. 46