Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

Mindenesetre a visszaemlékezések alapján ezt a dilemmát úgy értelmezhetjük, hogy a Pléh-Krisztus egy esetlegesen megfogalmazódó, kialakulóban lévő költői téma lehetett a Lázadó Krisztus megfogalmazása felé.

41 A Lázadó Krisztus néhány verssora ezt a feltevést kitűnően alátámasztja: „S Neked könnyű vón a tövist letörni. Tanulhatnál még tőlem is, Uram Én töröm s nem lesz vacsorám, csak - föld: egy Ölnyi. S munkámban, Uram, érek annyit, mint Te Nagy passziódban: és a lelkem is Részed lesz nemsokára, s a legszebb fényt Hintve: A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten. Bizony mondom, még nincsen is szemed, Most nem látsz. Lennél immár igazságos, Isten!" A visszaemlekezók tartalmilag feltétlenül, némely helyen szó szerint idézték nekem annak idején a költemény fenti gondolatait. Adódik a kérdés: Vallásos volt-e a fiatal József Attila? Egyáltalán lehetett-e az a később kommunista meggyőződésűvé érlelődő költő? Sajnos egészen napjainkig ezekre a kérdésekre az irodalomtörténet kitérő válaszokat adott. Szívesen idézték József Attila „ateizmusára" (?) hivatkozva költeményeinek kiragadott részleteit: „Nekem mindegy: van isten, vagy nincsen S bizonyisten hinnék benne, De még annyi szabadidőm sincsen." (Nekem mindegy, 1924.) „Nincsen apám, se anyám, se istenem se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm." (Tiszta szívvel, 1925.) „A görög-keleti vallásban nyugalmat nem lelt, csak papot -" (József Attila, 1928.) Ezzel ellentétben elmondhatjuk, hogy 1922-1924 között 11 kifejezetten vallásos témával is találkozunk költeményeiben, s később is vissza-visszatér a 41