Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

sem később nem jelentkeztek a költőben élményanyagként. Az ez időhöz közeli visszaemlékezéseiben is csak mint kellemes vakációzás élt a mezőhegy esi nyár" - írja Saitos.

26 Mi lehet annak az oka, hogy Saitos Gyula így ítéli meg Mezőhegyest, Féja Géza pedig sommásan ezt írja a településről: „Állatok és urak kacsalábon forgó vára - cselédek és summások siralomháza." Saitos Gyula emlékei „kisvárosiak", Féjáé „parasztiak". A két felfogás közül maga József Attila is nagy valószínűség szerint Féja Géza megítélését fogadta volna el. Egy tekintetben igaza lehetett Saitos Gyulának. Valóban nagyokat ehetett a kisdiák József Attila Mezőhegyesen, a Külső Pereg 47-es majorban, ami a kommunális ellátottság dolgában sem volt azért lebecsülendő település. Farkas Béla írnoklakása az 1989-ben gyűjtött visszaemlékezés szerint is legalább hat szobás volt. A villanyvilágítást még az első világháború kitörése előtt bevezették a majorba. Nem volt nagyon elzárva a nagyobb településektől. Nagyjából Mezőhegyes és a közeli Battonya egyaránt mintegy 10 kilométer távolságra voltak tőle. Gyalog is be lehetett sétálni mindkét „városba", igen kellemes, erdőkkel szegélyezett országúton. Az uradalmi intéző és írnok parádéskocsi használati joggal rendelkezett, s ezt ismerőseire, rokonságára, vendégeire ki is terjeszthette. Valószínűleg József Attila ezért írhatta 1923. máj. 14-én nővérének, hogy „holnap kocsi jön érte Mezőhegyesről", onnan pedig Szegedre megy a Juhász-jubileumra. Makó-Mezőhegyes-Szeged között természetesen vasúti összeköttetés is volt. Az ACSEV (Arad-Csanádi Egyesített Vasútnak) vonala innen ágazott el Orosháza, illetőleg Szegeden át Budapest felé. És természetesen Trianon előtt el lehetett jutni Battonya érintésével a nagyon közeli Aradra is. Amikor 1989-ben szemügyre vettük a majort, a következőket állapíthattuk meg: Most is elviselhető életfeltételeket biztosít az ott lakók számára. Kis élelmiszerboltja, italboltja jelenleg is működik, alapvető árucikkekből jól ellátott. A postát kihordják, és a major központjában elhelyezett postagyűjtő ládákba helyezik. Minden lakóháznak van egy rekesze. A házak tetején televízióantennákat lehet látni. A kicsi, de régi házakkal törődnek, azok rendesek, noha bútorzatuk réginek és kopottnak tűnik. Az iskolák körzetesítésével a major általános iskolája megszűnt, a korosztály általános iskolai tanulói a mezőhegyesi tanyai kollégiumban kaptak helyet. De azért szívesen járnak hétvégeken haza a majorba, ott érzik igazán otthon magukat. Sok majori gyerek került a közeli battonyai gimnázium- és szakközépiskolába, illetőleg Szegedre, Orosházára, Makóra. (A volt megyei székhely vonzáskörzete megmaradt, oda járnak vásárolni az emberek, s nem a nehezen megközelíthető Békéscsabára.) Irigylésreméltó jó levegő, nyugalom, igen szép tavaszi környezet tapasztalható itt. Az emberek barátságosak, nyíltak, kedvesek. Többségük (különösen az ott születettek, akiknek életkörülményei természetesen alapvetően megváltoztak 1944 ősze óta) nem is tudja elképzelni, hogy máshol is lehetne élni. Az általános iskolát megszűnése ellenére nemrég újították fel, jelenleg két család lakja. Korábban közösségi, kulturális szerepet is betöltött a major életében. Az 1920-as években valódi fellegvára lehetett a falusi műve27