Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

I. „AZ ORSZÁGOS GYERMEKVÉDŐ LIGA ÖCSÖDRE ADOTT NEVELŐSZÜLŐKHÖZ" Öcsödről így ír még önéletrajzában: „Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élmény vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja, azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják." Egy évvel halála előtt, 1936-ban a Japán kávéházban teleírt egy százhetven oldalas vaskos füzetet. A füzet első oldalára ezt írta: „Szabad ötletek jegyzése, két ülésben." Ebben a döbbenetes erejű írásban is előkerülnek az Öcsödön eltöltött kisgyermekkori emlékek: „És megalázó volt a menhelyi szalmakalap is, már messziről hirdette, hogy menhelyi, a kabát is. A kalapot kicsipkéztem, nagyon megvertek, én nem tudtam mást hazudni, mint hogy nem én csipkéztem ki. Másodszor is kicsipkéztem a szélét, ismét nagyon megvertek. Pedig én így akartam otthon lenni, - miért vagyok én menhelyi gyerek? . . . Öcsödön rossz volt. Kellett volna két kis ló, kis eke, kis ház, kis kutya, kis csikó, kis kasza, kis búza, minden arányosan hozzám, mint ahogy minden arányos volt a nevelőapámhoz. Vajon arányos-e most hozzám minden, ami van?"

3 1935. november 21-én írott Levegőt! című költeményében is előbukkannak az öcsödi gyermekkori emlékek. Kiábrándultan írja a költő, hogy már gyermekkorában sem ilyennek képzelte el a „Rendet". Nem tudta, hogy miért kellett elviselnie a megalázó veréseket, hiszen „ugrott volna egy jó szóra nyomban", s tudta, hogy messze anyja, rokonai léteznek, a nevelőszülők idegenek az ő számára. Hogyan került a kisgyermek József Attila Öcsödre fiatalabb nővérének, József Ételnek társaságában? Erről nem utolsósorban a ma élő leghitelesebb tanú, Dr. Makai Ödönné József Etelka emlékeiből a következőket tudjuk: Az Országos Gyermekvédő Ligának több helyen voltak vidéki elosztó központjai. Gyulán is működött egy ilyen. Miután a Mama élet- és munkakörülményei 1910-ben olyan mértékben megromlottak, hogy a három gyermek ellátása, etetése, gondozása szinte megoldhatatlan feladatok elé állította, ismerősei tanácsára engedett a rábeszélésnek, s a két kisebb testvért, az ötéves Attilát és a hétéves Etelt átmenetileg a Liga gondozására bízta. Ebben a 9