Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

döntésben közrejátszhatott kiteljesülő betegsége is. így kerültek a József-gyerekek Gyulára. A gyulai elosztó menhelyben mindössze három napot tartózkodtak. Makai Ödönné József Etelka nyolcvan év távolából is elevenen emlékezett erre a három napra. A gyulai menhelyben mind a három napon gyakoriak voltak a látogatók, azok a „nevelőszülők", akik kisebb-nagyobb időre menhelyi gyerekeket néztek ki maguknak. A kislányok gyorsabban „elkeltek", kellettek az apró házi munkákhoz. József Attila azonban még nagyon kisfiú volt. A Mama ragaszkodott ahhoz, hogy csak együtt hajlandó gondozásba adni a két kisgyereket. Etel és Attila is ezt akarta, így nagyobb biztonságérzettel rendelkeztek. A két testvér nagyon összetartott, őszintén szerették egymást. Ennek az is magyarázata lehetett, hogy Jolán nővérük jóval idősebb volt náluk, a Mama 1919-ben bekövetkezett halála után is inkább édesanyjukat pótolta, valóban „nevelőszülő" volt - Dr. Makai Ödön feleségeként. De a három József-gyermek között mindig igen nagy, bár sohasem látványos volt a családi összetartozás érzése. Etelt azonnal elvitték volna Gyuláról más nevelőszülők is, ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy csak Attilával együtt hajlandó elmenni. Gyulára vonattal érkeztek. Onnan az állomásról a Gyermekvédő Liga gyulai gyűjtőmenhelyére kerültek, az anyakönyvi bejegyzés szerint 1910. március 18-án. Három nap múlva, 1910. március 21-én adta ki a gyulai Gyermekmenhely őket Gombai Ferencnének öcsödi elhelyezésre. Itt jegyeznénk meg, hogy ez a rövid, háromnapos gyulai tartózkodás is tisztázásra szorult. Ugyanis a gyulai helytörténészek egy része azt állította, hogy József Attila és József Etelka ezt a három napot nem a menhely épületében, hanem az akkor már létező gyulai kórház gyermekosztályán töltötték el. A kérdés eldöntésére magammal vittem mindkét épület fényképét Budapestre Dr. Makai Ödönné József Ételnek, és ő a leghatározottabban kijelentette, hogy felismerte a Gyermekmenhely épületét, viszont egyáltalán nem emlékezik a gyermekkórház épületére. Határozottan állítja, hogy ott még vizsgálaton sem voltak, hiszen erre nem is volt szükség, mert „éhesen, de teljesen egészségesen érkeztmik meg Gyulára." Tehát ma József Attila szobra teljes joggal őrzi ott tartózkodásának három napos emlékét. 1910. március 21-én Gyuláról vonattal utaztak Szarvasig, ott az állomáson parasztszekér várta őket, amely Öcsödre szállította József Etelt és József Attilát. Adatközlőnk véleménye szerint valóban Gombai Ferenc első hallás után „átkeresztelte" a túl „úrinak hangzó" Attila nevet Pistára, s ez a kisgyermeknek láthatóan nagyon rosszul esett. Nem hiába maradt meg ez az élménye élete végéig, s szükségesnek vélte elmondani életrajzi vázlatában is. Dr. Makainé József Etel azonnal még két kedves gyermekkori élményét mondotta el nekem: „Anyakönyvileg engem is Ételnek és nem Etelkának jegyeztek be. Az utóbbi néven csak becéztek gyermekkoromban. Az eredeti Etel név a Mama kérése volt. Nem tudnám ma már megmondani, hogy tudatos volt-e ez a régies névválasztás. Hiszen az Etel épp úgy volt parasztos is, mint régies. Mindenesetre Attila gyakran hívott engem gyermekkorában „Etelének". Ez hasonlí10