Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

— Mind magas korban halt meg. Mind / mind idős korba... kilencvenëggy / mikor meghalt / Laci / az nyoucvannigy mer // az énnállam fiatalabb vóut László // Mari néni / az // a vóut a legöregebb // — Hogy telnek a napjai, Rézi néném ? Nekem? egyedül // (A gyerekek) mind itt vóut vasárnap / ad az öregek napjára // Mind jöttek Isvány is itt vóut felesígestűl / Ilonka itt vóut // urastul // akkor a jányom itt vóut // hát vóutunk ëgy házzal // vasárnap // — Ilonka meg István sorsa hogy volt ? Hát Ilonka // hát Ilonkának meghalt az annya // Az Isván csalággya vóut Ilonka is Isvány is // Most osztán mind a kettő énrám maraít // Én neveltem fél űket / mer Ilonka csak ojan két éves forma kisjány vóut // Pista mëg mán nagyobb vóut // Ű vóut az öregebb // Ilonkánál // Oszt vasárnap mind itt vóutak Ilonkáék is / Pistáék is / hát hogyhát eljöttek öreg napjára // Vagy anyák napjára vagy (nevet) mi vóut vasárnap // Mind itt vóut // Nekem vóut // hat fijam vóut // mëg ëggy jány // Hát az ëgy jány van mëg // mëg a legfijatalabb mer József a legfiatalabb / vagy ű a legfijatalabb // Hát űk ketten vannak mëg // Itt a temetőbe van három fijam / kettő a háborúba maratt // (Erősen hallatszik a kiscsirkék csipogása.) Mán azt is / azt is // Még mindig megvagyok // Mondom hogy // mán valaméjk mir nem hí el éngëm mán hogy mennék én is utánnok // — Rézi néném, abban állapodtunk meg, hogy megvárja, hogy elhozzam a tortát száz szál gyertyával... Hát azt a jó Isten mongya mëg // (nevet) hogy elirëm-ё a száz évet vagy se // Nem tudom // — Mikor született Rézi néném ? Ezernyóucszáznyóucvannyóudzba // január máso vagy január ötödikén // Hát most aki ki tuggya számolni ki tuggya mennyi... // — Mindig itt Dobozon élt? Itt / itt / én nem mentem másfele soha // vagy nem mentünk csak ide a majorba // Nem vóutam soha Pesten // Nagyenyedën vóutam // mer a fijam ott vóut // katona // oszt oda elmentem // hozzá // Miháj vóut ott // Itt vóutam legmesszibb / hát Nagyváradon vóutam // mëg ott Nagyvárad körűi valami // falu vóut vagy mi vóut ott vóutam // mer ott is vóut ëgy fijam // úgy hiszem Miháj vóut ott // oszt oda is elmentem // mire hazamentem // mán ű eljött / elhozták onnen // — Hát Rézi néném nagyon szépen megköszönjünk, hogy ennyi időt ránk szánt. A századik születésnapján is eljövünk. Én ennyi időt el // Jäj nem tudom hogy írem mëg // hogy hogy írem mëg nem tudom // (nevet) Jó vóuna ha elírném // úgy gondolom hogy jó vóuna / de más máskíp mëg gondolom // hogy úgyse írem mán azt el // Hát én ezt még nem tudom majd hogy lësz / elírem / nem írem (nevet) // — Köszönjük szépen és jó egészséget kívánunk! 336