Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Povázsay László: Adatok Doboz és környéke erdőhasználatához

Adatok Doboz és környéke erdőhasználatához POVÁZSAY LÁSZLÓ Mivel Doboz első lakóinak léte s kapcsolata az erdőhöz kötődött, szükségesnek látszik néhány fontosabb, Doboz múltjáról szóló adat közlése. A Jerney János-féle Képes Krónika szerint Doboz a magyarok első településének egyike volt. 1075-ben I. Géza király a garamszentbenedeki monostor alapító oklevele alapján engedélyezi, hogy a monostor 3 háznép szolgája sertéseit együtt legeltethesse a király tulajdonát képező sertésekkel, a dobozi erdőben. 1138-ban II. Béla 9 dobozi szolgát ajándékozott a dömösi egyháznak, ugyanakkor Dobozról 70 emsét — kocát — és 60 méhkast is ajándékozott a dömösi egyháznak. A váradi püspök 1273-ban keltezett levele alapján a királyoknak a dobozi erdőben legeltetett sertéseiből a püspök tizedet kapott, ki annak egyharmadát a káptalannak adta. 1403—1566-ig, a török hódoltság kezdetéig Doboz s az erdőség a gyulai uradalomhoz tartozott. 1560 körül Doboz lakosai —18 egész és 18 fél telkes jobbágy, kb. 280 lakossal — a vár számára faszenet voltak kötelesek égetni. A faszén nem csak a kovácsok igényét elégítette ki, hanem a várőrség fegyverzetéhez szükséges puskapor alapanyagául is szolgált. Továbbá minden év húsvétján 200 vadmadarat — vadkacsát, vadlibát, túzokot stb. — s karácsonyra családonként egy-egy szekér fát is kellett a gyulai várba szállítani. Nehezen fejlődött Doboz népe, mert a rárótt terhek — robot, tized — mellett fejlődésének gátlója, hogy mezőgazdasága nem volt. Lakói jobbára az erdőből, lápból, rétből, valamint sertéstartásból éltek. A törökök kiűzése után 1685-től Doboz elnéptelenedett s az 1698-as összeíráskor is csak 20 ház romjai találhatók Dobozon. Újratelepülése 1713-ban kezdődik, főleg szlovákokkal, de 1715-ben már 30 magyar jobbágy- és 8 zsellércsalád lakja Dobozt. 1720-ban a Harruckerh-domi337