Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Csizmazia György: Doboz és vidéke emlőstani viszonyairól

1. Kárpáti típusú szarvasbika a Sarkad remetei erdőből. F: Csizmazia György jelent meg nagyobb számban és szaporodása napjainkig tart. Erdélyi területekről a Körösök melletti migrációval erősödik az itt szaporodó törzsállomány. A dám a terület állandó nagyvadja, nem kóborol. Hazánkban a második populációmennyiség és -minőség tekintetében. Agancsa terjedelemben nem nagy, de fajsúlya viszont igen jó, átlagban sötétebb színe és szép alakja, csipkézettsége miatt kedvelt trófea. Fekete egyedek nem ritkák és a 4 kg feletti lapátos szép szemágakkal, csipkézett lapátszélekkel szintén gyakoriak. (Lásd a 2. sz. fényképet). Az őzállomány az ún. „békési őzek" génállományába tartozik, de két csoportot lehet elkülöníteni az agancsfelrakás és testalkat szempontjából. Egyikbe tartoznak a nagy testüek, ahol a bak feje is aránylag nagy. Innen kerülnek ki a nagy súlyú trófeák és már 6-7 éves korban elérik az agancsfejlődés maximumát. Megfigyeltem Doboz határához tartozó Sebesfoki erdőben és a Gerla közeli Pósteleki erdőben. Másik csoportot a kisebb testű egyedek alkotják, kisebb trófeasúlyú bakokkal, igaz a forma szépsége kiemelkedő. Ezek Sarkad határához tartozó remetei és fási kerületekben, valamint Gyulavári határhoz tartozó mályvádi részen találhatók. Véleményem szerint a kisebb testű egyedek az erdélyi részekről húzódnak a Körös-völgyön, a romániai speciális biotikus viszonyok (humán hatás, ragadozók stb.) miatt is, annak ellenére, hogy az őz 77