Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Csizmazia György: Doboz és vidéke emlőstani viszonyairól

2. Apodemus sp.-ek csapdában, Sebesfoki erdőn. F: Csizmazia György migrációja vitatott kérdés. A mezőgazdasági területekkel átszőtt, sok erdei tisztással tarkított erdők és a nagy kiterjedésű pillangósnövények termesztése is mind-mind előnyös az őznek. Az állomány mennyiségi növelése is ajánlható. A mezeinyúl-állomány 1952—1956 között érte el az 1945 utáni csúcspontot, amikor is kb. 12000 példányt tartottak számon. Ez az állomány 1957—59-ben leapadt 5—600 (!) darabra. Ennek oka többféle volt: vegyszerek káros élettani hatása, gépi mezőgazdasági eszközök elterjedése stb. Napjainkban a nyúlállomány valamelyest fölszaporodott és szakszerű vadgazdálkodással létszáma tovább növelhető. Az országhatáron beváltó szarvasok és vaddisznók számát becsülve 40-50 db-ra, vaddisznókét 30-40 db-ra tartjuk. Az erdőgazdálkodásban 1945 után történt változás. A tölgy—kőris—szil erdők nagyrészét a szilfa vész elpusztította. 1930-as években az akác és nyárfa „divatozott", ezek ma is megvannak. Az egyetlen tölgy állomány ma is megvan. A nagybirtokos időkben érdekes volt, hogy a gyorsan növekvő fafajokkal történő erdősítések mellett, a jó makktermések idején, makkvetéssel is erősítettek, de ... az egységre eső területen a szükséges makk mennyiségének többszörösét vetették el. így a területen 5-6-szoros volt a csemeteszám, mint a szükséges 78