Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Domokos Tamás: Doboz térségének csigái és kagylói

kákát. A karakterisztikák értékeinek meghatározása során a különböző évszakokban gyűjtött minták átlagával számoltam. Az élő és élettelen példányokat munkám során nem különböztettem meg, az atilitást pedig nem vettem figyelembe. A megközelítően 10 000 db-os, 500 tételnyi anyag a Munkácsy Mihály Múzeum Mollusca-gyűjteményébe került. Egyes fajok meghatározásához M. P. Kerney, R. A. D. Cameron, J. H. Jungbluth (1983); Kiss É., Pintér L. (1982—1983); C. Meier—Brook (1983); Petró E. (1984); Richnovszky A., Pintér L. (1979); Soós L. (1959); Varga A. (1972, 1979); és Varga A., Pintér L. (1972) munkáját használtam fel. A következőkben Pintér L. (1984) revideált katalógusa alapján, rendszertani sorrendben ismertetem Doboz térségének puhatestűit. Viviparus acerosus (Bow

guignât) — Álló és lassan folyó vizekből gyűjtöttem. Varga hosszai főcsatornából (Holt-Körös), V—3. (Övári) és Icce-érbe futó csatornából, valamint a Kettős-Körösből került elő (hordalék). Valvata piscinalis (O. F. Müller) — A pleisztocénben és holocénben élt V. eristatát és a V. pulchellát váltja fel területünkön. Csupán az Óvári-csatornából gyűjtöttem Castalia demersumos biotópból. Lithoglyphus naticoides (C. Pfeiffer) — Csak a Körösökben él. Bithynia tentaculata (L.) és B. leachi (Sheppard) — A Holt—Körösben és az Óvári-csatornában fordul elő. Elkülönítésük esetenként porblematikus. Carychium tridentaíum (Risso) — A megyében eddig három gyűjtőhelye volt ismeretes (Kovács Gy. 1974, 1980). E 2 mm magas és 1 mm széles házú amfibikus faj, spirálisan lefutó oszloplemezének mikroszkópos vizsgálatával választható külön a C. minimumtól (M. P. Kerney, R. A. D. Cameron, J. H. Jungbluth 1983). Viszonylag magas abundanciája miatt a vizsgálat szúrópróbával történt (ld. Táblázat). Általánosan elterjedt Doboz környékén vízpartokon és erdők nedves avarjában. Acroloxus lacustris (L.) — Csak csekély példányszámban került elő a HoltKörösből, az Icce-ér partjáról, és a Kettős-Körös gáton kívüli kubikjaiból (Domokos T., Kovács Gy. 1985). Lymnaea stagnalis (L.) — A nagy mocsári csiga általánosan elterjedt csatornákban, álló és lassan folyó vizekben. Lymnaea palustris f. corvus Gmelin — Viszonylag vastag héjú, durva héjszkulptúrájú forma. Csak az Icce-érből és a környező csatornákból gyűjthető. Legnagyobb példányom magassága 37 mm. Lymnaea truncatula (O. F. Müller) — Csekély példányszámban gyűjthető a Holt-körösi-erdőben a Veres-zug környékén és a Körösök hordalékában. Lymnaea auricularia (L.) — Csupán a Kettős-Köröst kísérő, kiöntés után visszamaradt hínáros szövedékből gyűjtöttem 1976-ban (Kovács Gy. 1980). Lymnaea peregra (O. F. Müller) — À tőalaktól eltérő, a L. auricularia-hoz konvergáló var. ovata (Draparnaud) elterjedése általános. Physa fontinalis (L.) — Gyűjtőhelye az Óvári-csatorna. 54