Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Domokos Tamás: Doboz térségének csigái és kagylói

Physella acuta (Draparnaud) — Gyűjtőhelye: Holt-Körös, Óvári-csatorna, Kettős-Körös hordaléka. Planorbarius corneus (L.) és Planorbis planorbis (L.) — Általánosan elterjedt tányércsigák. Anisus septemgyratus (

Rossmässler), A. vortex (L.), A. vorticulus (Troschel) — csupán a Körösök hordalékából került elő csekély példányszámban. Anisus spirorbis (L.) — Meglepő, hogy a Körösök hordalékán kívül csupán az Icce-érbe torkolló csatornából került elő. Gyraulus albus (О. F. Müller) — Doboz környéki álló- és lassan folyó vizekben általánosan elterjedt. Víz alá merülő faág kérge alól 51 darabot gyűjtöttem a Holt-körösi-erdőn a Veres-zug alatt. Gyraulus crista (L.) — Lelőhelye: Holt-Körös, Óvári-csatorna növényzete és a Körösök hordaléka. Hippeutis complanatus (L.) — Doboz környéki, növényzettel gazdagon benőtt vizekben, kis abundanciával ugyan, de általánosan elterjedt. Segmentina nitida (О. F. Müller) — Konstanciája az előbbi fajhoz viszonyítva kisebb. Ferrissia wautieri (Mirolli) — A Holt-Körös, a Kettős-Körös gáton kívüli kubikja, és a Fekete-Körös képezi lelőhelyét. A Fekete-Körösből 1980-ban, partvédő andezittömbről 143 darab élő példányt gyűjtöttem. Ugyanekkor került elő hasonló biotópból Városerdőn (Gyula) az Ancylus fluviatilis is (Domokos T., Kovács Gy. 1985). E fajok tranziens előfordulását elsősorban a vegetációs időszakban kevés lebegő részecskét szállító, viszonylag tiszta víznek köszönhető. Az előkerült példányok mérete — mindkét faj esetében — a megszokott értékek alatt maradt. Cochlicopa lubrica agg. — Nagyobb dominanciájú, abundanciájú és konstanciájú fajok közé tartozik. A Holt-körösi-erdő legnagyobb DAC-értékeivel rendelkezik. Átmenti alakjai miatt a C. lubricella különválasztására nem vállalkoztam. Truncatellina cylindrica (Férussac) — Gyakori faj az erdők avarszintjében. Megtalálható xerotherm viszonyok között is. Ökológiai karakterisztikái a legnagyobb értékeket a Marói-erdőben mutatják. Vertigo antivertigo (Draparnaud) és a V. pygmaea (Draparnaud) — Ennek a két, megyei viszonylatban ritka fajnak összesen 9 példánya került elő a Marói-erdőben, erdei vakondtúrásból és erdő széli ligetes biotópból. Érdekes összevetni a két faj recens és fosszilis példányszámait. Az előkerült recens V. antivertigo és V. pygmaea aránya 2/7 = 0,28, a fosszilis példányoké 25/ 88 = 0,28. Az egyezés meglepő. Vallonia pulchella (O. F. Müller) és V. costata (O. F. Müller) —A Holt-körösiés a Marói-erdő avarszintjéből, erdőszéli ligetes biotópokból ismeretesek ezek a kis konstanciájú fajok. A Valloniák összevont DAC-értékei a Marói-erdőben a Holt-körösi-erdőben felvett értékeknek többszörösét érik el. Acanthinula aculeata (O. F. Müller) — Az erdők avarszintjében általánosan 55