Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: Hagyományos népi lakáskultúra Dobozon

bútorbeállítás a kettős ággyal, középre helyezett asztallal, székekkel, viszonylag későn, az 1940-es évek divatjaként terjedt el. Dobozon is elkülönül, elég jól körvonalazható az asztal környékén kialakított ún. kultikus terület és a kemence körüli ún. munkatér.

8 A nagyház jobb oldali sarkában terpeszkedett a búbos kemence, pokróccal takart padkájához tessékelték a közeli vendéget, átszaladó látogatót. Az „ajtó háta mögött", a padka mellett kaptak helyet a gyerekek, itt játszottak, étkeztek. Az asszonyok ezen a részen dagasztották a kenyeret hét utolján, hétfőn, a mosás napján a kemence mellé állították a teknőt. Télen, mikor a férfiak már beszorultak a földekről, kinti munkákról a fűtött szobába, gyalogszéken vagy a padkán ülve javítgatták szerszámaikat, hántották a tengerit, fonták a durvább kenderszöszt. A szegletes vagy sarkos elrendezésű szobákban, házakban a kemence mögött, a „fönti sarokban" állt г. felvetett ágy, nagy ágy, ha nem tartottak külön tiszta szobát, ez volt a szülők fekhelye. Az ágy elé két, esetleg három karszéket helyeztek. A kemencével átellenben, a sarokban, az asztal mögött kétrészes pad, a saroklóca, karos lóca, más néven körlóca. Az udvar felőli oldalablaknál a kelengyés láda, majd egy egyszerűbb, lécvázas fekvőalkalmatosság, a vacok következett. A bejárati ajtóval szemközt, a mestergerenda alá függesztették ferdén, srégen a tornyos tükröt, alatta ruhatartó nyerges vagy tulipános láda állt. Régebben a házak mestergerendáját a harántfalba épített ágasfák támasztották alá, ezért nem kerülhetett középre az ablak. Később a gerenda alatti láda helyére háromfiókos sublót, ritkább elnevezéssel komód került. A párhuzamos szobabelsőben hiányzott a sarokpad, az asztal mögé rövidebb támlás padot, kanapét állítottak, rendszerint a kanapét az utcafront falához, a gerenda alá, középre tették. Az oldalsó falaknál párhuzamosan ágyak foglaltak helyet. Terepmunkám során Dobozon mindhárom elrendezési móddal találkoztam. A bútorokat, berendezési tárgyakat színük, motívumaik szerint lehetőleg igyekeztek összehangolni. Leginkább a barna különböző árnyalatai uralkodtak, igen kedvelték az „őzbarna" tónust, a tornyos tükrök és sublótok faragott díszei szintén harmonizáltak. A sarokpad, később kanapé előtt négyszögletes asztal állt, kemény és puha fából egyaránt készíthették. A szétnyitható tetejű asztaloknak lakodalmak, disznótorok, nagyobb családi ünnepségek, összejövetelek idején látták hasznát. Általánosnak mondhatjuk a négyszögletes asztalokat, melyeknek esztergált lábait átlósan keresztfával rögzítették, erősítették meg. Hoszszabb lapú, X-lábú, ún. kecskelábas festett darabbal is találkoztunk. A disznótori bárdoló nagy asztalt peremmel látták el, mindig keményfából csinálták. A hajdani megszabott ülésrend napjainkra elhomályosult, jelentőségét vesztette. A saroklócán az ablak felől a fő helyet az édesapa foglalta el, oldalára ültek idősebb fiai, a férfiak a családból. Ezzel a hellyel kínálták napközben a megbecsült, rangosabb férfi vendégeket. Étkezések alatt az asszonyok asztalhoz ülhettek, de mindig csak szélről, „az asztal véginél", hogy könnyebben mozdulhassanak, felszolgálják, kivigyék az ennivalót. A gyermekek akkor kerültek szüleik 414