Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez

megfőtt a gabona. Úgy látták, hogy nem lehet részre vágni. 15 banda 90 munkása elindult a majorba a gazdatiszthez. A gazdatiszt már messziről meglátta az aratókat. A körgáton várta a sztrajkolokat. A gazdatiszthez csak a vállalkozó és egy munkás ment. A többiek az úton álltak és vártak. Megmondták a panaszukat. Az egyesség úgy szólt, hogy az aratók a 13. keresztet kapják gazul. Helyette summát akarnak kérni. A gazdatiszt azt mondta, menjenek csak vissza, summát fognak kapni. A munkások el is végezték az aratást. IV. A gabona betakarítása 1. Vontatás A nyomtatás korában a vontatók szérűbe való vontatása kocsi után akasztott vontatóval történt. Vontatótalyigának, masinának, egyesek göncölszekérnek hívták. Tengelyből, két küllős fakerékből és két masinarúdból állott. A masinarúd vastagabb végén l-l kákó csüngött. Ezeket akasztották bele a kocsi hátsó tengelyének karikájába. A masinarúd vékonyabb végén levő karikába akasztották a vontató tengelyén csüngő kákót. Dobozon használtak teljes masinakészséget is. Ennek letett, elhasznált kocsieleje volt az eleje. A hátulsó tengelye sokkal hosszabb volt, mint az első. Viszont a hátulsó kerekek kisebbek voltak, mint az elsők. Olyan masina nem volt, amelyet teljes egészében erre a célra készítettek. Azonban voltak olyanok, akik a már meglévő masinának külön csináltattak első részt. A masinákat csak nyomtatáskor használták. A nyomtatás idején széthordásra sem használták, mert akkor még Dobozon nem voltak tanyák. Amint a nyomtatás megszűnt, a masina is kiment a divatból. Azonban tanyán kóróhordásra (tengeriszárhordásra) még imitt-amott használják. Sokan inkább szétszedik a kocsit, s abból csinálnak a kóróhordáshoz masinakészséget. A kocsi után akasztott vontatóval a vontatás a következőképpen történt. A kocsi után akasztott vontatóval megkerülték a vontatásra kerülő vontatót. A vontatás irányában álltak meg. A vontató mellé a kocsi került. A kocsi tengelyéről leakasztották a két masinarudat vagy nagyrudat. Letették a földre. A kocsival egy kicsit feljebb álltak. Két ember l-l rudas hordófát (az öregek villegyhordórádnak hívták) dugott a vontató alá úgy, hogy keresztül ért a végük. Nehéz munka volt. Ha nem akart menni, akkor egy rövid, erős emelőrúddal segítettek. Az emelőrudat a vontató alá dugták. Felemelték. így a feléje eső rudas hordófát könnyebb volt aládugni. Azután a másik oldalon is így segítettek. Ha az alászúrás nehezen ment s emelőrúd sem volt kéznél, a rudasfát meg-megemelték s azután ledobták a földre. Ha még így sem sikerült, akkor ketten dugták alá. Az egyik háttal a vontatónak dűlt s a lába között húzta, s a másik a rudasfa végit toszította. így mind a két rudasfát aládugták. Közben egy — igencsak gyerek — segítség ezalatt leakasztotta a vontató hátsó tengelyéről a két masinarudat, ha azok nem voltak leakasztva. Az egyiket otthagyták, a másikat a vontató másik oldala iránt fektették. Azután a masinatengelyt 384