Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez

— az innenső keréken forgatva — a masinarúdak irányába tolta. Ha nem volt segítség, akkor mindezt a két ember végezte, a rudak aládugása után. Ezután a vontató alá dugott rudasfát a vontató egyik oldala felől megemelték. Ha kisebb volt a vontató, akkor egy ember emelte meg mindkét rudasfát. Ha nagyobb vontatót raktak, akkor ketten emelték meg. Ha egy embernek kellett felemelni a vontatót s nehéz volt, akkor & Jankónak nevezett tartófát használták. Némelyik kitelen-jankónak (Kénytelen János) is hívták. A Jankót aládugta a rudasfa alá s úgy emelte fel a rudast s vele együtt a vontatót. Ha az emelőnek volt gyereksegítsége, akkor az tette a rudasfa alá a Jankót. Csak egy Jankót használtak. Amikor az emelő a másik rudasfát felemelte, addig felemelve tartotta, míg társa, vagy egy nagyobbforma gyerek a masinarudat a két felemelt rudasfa alá tolta. A masinrudakat szaporán dugták alá. Az aládugás a kocsi felől történt. A vékonyabb felét dugták a rudasfák alá. Azután a vontatót ráengedték a masinarúdra. Először a kézben tartott rudasfát eresztették a masinarúdra. Azután a Jankón lévő rudast egy kicsit megemelték. Kivették alóla a jankót. Ezt a rudasfát is ráeresztették a masinarúdra. Azután átmentek a vontató másik oldalára. Ott is ugyanúgy felemelték a két rudasfát. Aládugták a másik masinarudat is. Mikor mindkét masinarúd a vontató alatt volt, a lovakat a vontató elé hajtották. A kocsi a masinarúd vastagabb vége felől állt. A kocsi farát megvetették s egészen a vontatóhoz curukkoltatták. Először azt a masinarudat akasztották a kocsi hátsó tengelyére, amelyet utóbb dugtak a vontató alá. Ugyanis arról könnyebb volt, mert a két rudasfát nem engedték rá a masinarúdra. Ezen az oldalon az egyik rudasfa alatt a jankó volt, míg a másikat tartották. A kocsi hátsótengelyére felkapcsolt masinarúdra ezután már ráeresztették a két rudasfát. Majd megemelték a másik masinarúd végét és a kocsi tengelyére akasztották. Ha bírták, akkor nem használtak jankót. Azután a masinarúdak vékonyabb végeit egyenként átemelték a kerekeken s a masinatengelyre tették. A tengelyen lévő kampót a rúdon lévő karikába akasztották. Erős ember maga is fel tudta egyenként emelni a masinarudakat s esetleg egy gyerek segítségével be is tudta kapcsolni. Két ember könnyen elvégezte. Könnyű volt emelni, mert a vontató inkább a masinakészség elején volt. Ezután előre szóltak: „Indulhat a ló!" Kicsit előbbre álltak. A lovakat a kocsiról hajtották. A vontató helyét villával, kisgereblyével összerángatták. A kaparékot a kocsira tették. Ha messzire húzatták a vontatót, akkor egy kötéllel lekötötték. A kötelet a kocsisaroglya karikájába kötötték, keresztbe a vontatón. Hátul kötötték meg. Sokszor indulás előtt a gyerekek felültek a masinatengelyre. A kocsis néha ilyenkor odarántott a lovakra s a gyerekek lepotyogtak. A vontatókat a szérű mellé vontatták. A nagy vontatókat rudasfával háromfele szakították. Két ember vitte be a szérűbe. Amikor ágyazni kellett, akkor egyenesen a szérűre vontattak. 385 \