Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez

családból kitelik. Gyakran megesik, hogy ketten tesznek ki egy marokverőszámot. Egyik gyerek szedi a markot a másik teríti a kötelet. A kereszteket mindig két kaszás rakja. A legalsó kévét füajnak hívják. Vannak, akik papnak, alsópapnak mondják. Leginkább a kaparékkévét teszik legalul, mert az nagyobb kéve, s nincsen annyi szem benne, mint a többiben. Amikor a föld nedves, akkor az alsó kéve fejét felhajtják. A kereszt négy lábból áll. Mindegyikbe 4-4 kévét tesznek. A lábak kissé összefele haladnak. Rakás közben minden egyes kévét egy kicsit megnyomnak. A láb felső kévéjét vállkévéпек hívják. A legfelső kéve a pap. Ez is nagy kéve. Ha gazos, nagy kéve van, akkor azt teszik papnak, hogy a keresztet megnyomja és kiszáradjon. A madarak is azt bántják. A papot a föld hosszába helyezik el s a vágott fele — hacsak lehet — délnek néz. A feltevés után meghúzzák és kétfelől két-két helyen lekötik. 3,4 sőt sokszor 10 kereszt is kerül egymás mellé. Attól függ, hogy milyen a gaz. Keresztrakás után a földet keresztbe nagygereblyével felgereblyélik. A kaparékból kötelet eresztenek és abba kötik. A kaparékot fa villával vagy egymásra rakják, vagy hajtogatják. Ha sok a kaparékkéve, akkor külön keresztbe rakják. A kaparék-kereszteket nem számítják a szín-keresztek közé. Ha a kereszt beázik, akkor a kévéket kúpokba állogatják. Szárítás után újra keresztbe rakják. Az 1900-as években divat volt bekötött kévékből vontatót rakni. Három keresztből raktak egy vontatót. A tetejét behegyezték, két kötéllel lekötötték. Az uraságnál 1880-ig a gabonát levágták és vontatóba rakták. Az 1880-as évek elején az uraság vett 2 huzatos gépet. Ettől kezdve a gabonát rávágták, bekötötték és keresztbe rakták. A repcét azonban a legutóbbi időkig levágták. Az uradalomban szerződött aratók vágták le a gabonát. Egy-egy évben 15-20 banda is aratott. Egy bandába 6 kaszás és 6 marokverő volt. A részes munkásokat az elsőember szedte össze. Ő volt az összekötő az uraság és a munkások között. Ő is egy részt kapott, de neki a magtárból mértek. A többiek gazul részeltek. Minden 11. keresztet kapták. Azonkívül kommenciót is kaptak. Az elsőember is kapott. Az elsőember nem kaszált. A munkásoknak alkalmazkodni kellett az elsőemberhez. Aki véletlenül „keresztbe tette a vonót" azt a következő évben nem alkalmazta. Az elsőember léptető-öllel mérte ki az aratni való táblát. Az embereket is ő osztotta be bandába. A bandák elsőemberét is ő válaszotta ki. Az elsőember a gabonatábla mindkét végén kimérte a vágandó táblákat és összekötött gabonával megjelölte. Annyi fogást mért, hogy minden bandának jusson. A táblákat megszámozták. Cédulákra felírták a táblák számait. Egy kalapba tették. „Kockát húztak". A bandák elsőemberei húztak. Amelyik tábla számát húzták, azt vágták. A vágás előtt a tábla túlsó végére küldtek egy munkást. Ez a jelhez állt. A kezében lévő villa ágaira zsebkendőt vagy kendőt kötött. A kezdő végétől a jel irányában gázolt egy kaszás. A fogásokat így különítették el. 1897-ben Dobozon az uradalomban aratósztrájk volt. Csakfrüstökig tartott. Vasárnap este az uraság kocsin vitte ki a doboziakat. Felhő jött. Kóróból (tavalyi tengeriszárból) gunyhót csináltak. Nem sok eső esett, de a kis esőtől is 383