Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez

A lekötés után a vontató tövét villával körül beverdesték. Azután nagygereblyével körülgereblyélték s a kaparékot a villával felemelt vontatószéle alá dugták. Nem a föld felett, hanem egy kissé magasabban. A vontatók a föld közepén sorakoztak. Igyekeztek szép vontatókat rakni. Ha laposra sikerült, azt mondták rá: „Erre a béka seggel is főmászna". 27 láncnyi (2700 négyszögöl) búzaföldön 20 vontató is volt jó termés esetén. Az árpa- s kölesvontató kisebb volt, mint a búza vontató, mert azok nehezebbek a búzánál. Zabból raktak legnagyobb vontatót. 2. Aratás A falubeliek az 1900-as évek táján — az uradalomban látott példa nyomán — megkezdték a gabona rávágását és kévékbe kötését. Eleinte a gabonát még levágták ugyan, de a villával már kévékbe rakták. Csak később vágták rá a gabonát, de ekkor már kákával szedték a markot. 1901 óta a gabonát rávágják, kévékbe kötik és keresztbe rakják. A kaszásoknak könnyebb rávágni, mint levágni. 1906 után még egy darabig a kaszás után haladót villásnak hívták, noha már nem villával, hanem kákával dolgozott. Most leginkább marokverőnek mondják. De azért vannak, akik még most is villásoknak hívják a marokverőket. Ujabban marokszedőnek is nevezik őket. A rávágott rendből a markot kákával szedik. A kákót hozzá való fából készítik. Eltört villaágból is készül. A marokverés a következőképpen történik. A marokverő az előző kévéből bekötés előtt vesz ki egy kötélre valót. Kétfelé veszi. A vágott végeit összedugja, összeüti és megsodorja. Néhányan a térdükön meghúzzák. Ez a csavartkötél. A kötelet a következő kéve helyére teszi le. Ha a marokverő erős, akkor az előző kévét be is köti. Ha nem, akkor veri tovább a markot. A leterített kötélbe kétszer egy-egy hónalj gabonát tesz bele. Mindig az elhagyott kéve tetejéből vesz egy kötélre valót. Vannak, akik a rávágott rendből vesznek egy-egy jó maroknyi gabonát s a fenti módon csinálják belőle a kötelet. Az 1890-es években a gabonát nyűtték (tövestől kihúzták) kötélnek. Amikor egy rendlábat levágnak, a kévéket bekötik. Amíg a kaszások kötnek, a marokverők halhéba rakják a kévéket. Leginkább két kévét visznek egyszerre, de kevesen négyet is visznek. Ha a marokverő fiatal és gyenge, akkor csak egyet visz. Kétfelől, két sorban 9-9 kévét raknak. A két sor kéve közé kerül majd a kereszt. A kévék összehordásakor a földről felvett kéve feje hátranéz. A kévéket nem szabad a földön húzni. Az egyik marokverő az egyik sorba, a másik egy másik sorba hordja a kévéket. A kévéket szorosan egymás mellé rakják. A halhéban a kévék fejei kifele néznek. Nemigen olvassák meg a kévéket. Ha több, akkor a kereszt rakása után a másikhoz teszik. A kévéket azért rakják össze halhéba, hogy a keresztelők jobban haladjanak. Ha az idő jó, akkor csak déltájban keresztelnek. Addig a marokverők főznek. Ha állandó az idő, akkor csak este keresztelnek. Ha viszont „jön az idő", akkor a levágott gabonát bekötik és egyenesen keresztbe rakják. Dobozon a marokverő legtöbbször a 382