Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez

kocsin viszik ki. Sokszor kaszát, vasvillát és kóróvágó kapát is feltesznek a kocsira. Megérkezés után a szerszámokat leteszik a kocsiról és az ekébe fognak. Ha a bevetendő föld dűlőút mentén hosszában terül el s az egyik vége is dűlőút mellett fekszik, akkor először az útmente és a forgó kiborozdálását s összevetettését végzik el. Az út mentén azért végeznek borozdálást, mert a föld szélét letapossák. Ilyenkor a lovat vezetni szokták, hogy az utat el ne szántsák. A földnek azt a végét, amely nem dűlőre rúg, szintén kiborozdolják. A forgó szélén végzik. A másik végén a földet végig kiszántják s utoljára egy barázdával beszegik. Azután a vető nyakába akasztja a vetőzsákot. Egy közönséges zsákba egy véka gabonát öntenek. Ez kb. 30 kg-ot nyom. A zsák szájára kötött zsineg szabad végét a zsák fenekének egyik csücskére erősen rákötik. Ezzel kész is a vetőzsák. Úgy akasztják a nyakukba, hogy a szája a jobb kéz felé nézzen. A zsákban a vető a gabonát eligazítja és elindul vetni. Sok dobozi ember, amikor a vetéshez fog, megemeli kalapját s ezt mondja: „Az Isten segíccsen meg!" A katolikusok keresztet is vetnek. Ott kezdik el a vetést, ahol a szántást kezdeni szokták. Van, aki a jobb lábára, van, aki a bal lábára vét (vet). Ezek féllábra vetnek. A jó vető tudd jobb lábra is és bal lábra is vetni. Egy lábra vetés a következőképpen történik. Amikor a vetőnek pl. a jobb lába van elöl, akkor a zsákba nyúl. Jobb kezével egy fél marék gabonát markol. Amikor bal lába van elöl, akkor kissé bal felé vet. Azután ismét a jobb lába van elöl, s ismét a zsákba nyúl. Ilyenkor a bal lábra történik a vetés. Amikor a vető egy lábra vet, minden második lépésre vet. Maga a vetés a következőképpen történik. Mikor a gabonát kiveszi a zsákból, kinyújtott karral vet. A karját oldalt előre kinyújtja. A kinyújtott karját azután egy gyors, erős lendítéssel befele lendíti és akkor terít. Úgy kell teríteni, hogy a terítés már a levegőben félkör alakot vegyen fel. A vető kieresztett, kinyújtott ujjai terítik szét a magot, a bekerített terület egy fél elő. A vető egyenletesen lépeget. Sem a zsákbanyúlásnál, sem a vetésnél nem áll meg. Vetés közben látja, hogy a vetés sűrű-e, vagy ritka. Aszerint markol. A vető a behajlított bal karjával a vetőmagot kétfelé osztva tartja a vetőzsákban. A bal kezével a zsák száját úgy tartja, hogy az ne csapódjon össze, mert az időveszteséget okoz. Amikor a zsák szája felőli részéből elfogy a vetőmag, a bal kezét lejjeb ereszti s a mag odafolyik a zsák szájához, feljebb emelt karjával a zsákot ismét két-fele választja. Amikor bal lábra vetnek, akkor valamivel keskenyebb területet szórnak be, mint amikor jobb lábra történik a vetés. Van olyan vető is, akinek vetés közben mindig az a lába van elöl, amelyikre vet. Az ilyen emberre azt mondják, hogy szánkózik. A fél lábra való vetés még egyszer olyan gyorsan halad, mint a két lábra való. Igaz, hogy a bevetett terület is felényi. Két lábra történik a vetés akkor, ha a vető minden lépésre vet egy-egy jó fél marokkal. Amikor a bal lába van elöl, akkor belenyúl a zsákba és egy jó fél marok vetőmagot markol. Kissé bal fele elszórja. Azután a jobb lába van elöl. Ekkor is belenyúl a zsákba, markol s kissé jobb fele vet. Tehát minden lépésre 377