Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez

hányt trágyát azután elteregetik. Ügy is szokták, hogy a kocsiról egy nagykupacba hányják. Ezek a szántóföld közepén sorakoznak. Csak a szántás előtt szórják szét. Ha olyankor viszik ki a trágyát, amikor még nem üres a föld, akkor a föld végén szarvasba rakják. Ha a tetejét vízszintesre rakják, akkor földet is terítenek rá. Egy kishold földre két lóval 20-22 kis kocsi trágyát visznek. A trágyázás kizárólag a férfiak dolga. A faluban van, aki a sárzáshoz nem ad ganét (trágyát), fél, hogy megbabonázzák. Arra pedig, aki nem tudja megmondani, hogy mikor született, azt mondják: „Biztosan trágyahordáskor". (Ti. a trágyát az egész évben hordják.) — Az uraság kiláncolta a földet s ökrös szekerekkel hordták rá a trágyát. A nyári munkáslányok is részt vettek a trágya szétteregetésében. Vasvillával rázták szét. 2. Szántás Faekét Dobozon már csak az idős emberek láttak gyermekkorukban. Emlékezetük szerint kétszarvú, egyenes gerendelyu, talyigás volt. Az 1880-as években fagerendelyes, de vas ekefő-ju ekével szántottak Dobozon. A Vidacs-еке volt a legismertebb. Részei: laposvas, ekefű, kormánydeszka (vasból készült), fagerendely, ekeszarv, csoroszlya, tengely, kerék (faküllővel és aggyal), vezér, pating, párna, akasztószeg, isztike és kisafa. A szegényebb emberek még most is használják. 1910 óta terjed a Sack-eke. A faluban ma az ekék legnagyobb része Sack-eke. Az ekéket leggyakrabban Békéscsabán szerzik be. Az ekét kocsin viszik ki a földre. Télen előfordul, hogy a kocsi nehéz, s ekelovon húzatják ki. A falusiak lóval szántanak. Az uraság ökrökkel szántott. Legújabban — 1945 óta — a tehenet is jármolják szántani, vetni. Néha lovat is fognak össze tehénnel. Ha lóval szántanak, akkor nem kell vezető. A tehenet eleinte, míg betanul, egy ráérő vezeti. Szántás közben használt irányító szavak a lovaknál: tüled (jobbra), neide (balra); teheneknél, ökröknél: csára (jobbra) és kajszidé (balra). A vezetés mindig balról történik. Ha a szántást a föld két szélén kezdik meg, akkor hajszra való szántásnak (széjjelszántásnak) mondják. Az ilyen szántásnál a föld közepén a szántás befejeztekor egy barázda húzódik. Ezt a földet a következő évben csára szokás szántani. A szántást most a föld közepén kezdik el. A szántás befejezésekor a közepén összevettetés és a két szélén egy-egy barázda lesz. Ahol a ló szántás közben a föld két végén forog, forgónak hívják. Utoljára azt is felszántják. A forgót „észreveszi a föld". Gyengébb benne a termés. A szántás akkor jó, ha szép apró, poros. Rossz, ha olyan mint a máj, hasábos. Az uraságnál a nagy darab földet kibarázdálták, hogy egyenesen menjen a barázdáló. A földet kimérték. A föld túlsó felén, a jelzésnél egy zászlót szí f ak le. A barázdoló a zászló irányában egy egyenes barázdát húzott. Azután a következő jelzésnél húzta meg a barázdát. A barázdolónak szóértő ökrei voltak. Az így egyenesre kibarázdált táblát szántották azután fel. Ha az uraság géppel vetett tengeri földet akart részeseknek kiadni, akkor kapával hancsikoltak. 375