Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez

IL Vetés 1. Talajelkészítés Békési Mihály közlése szerint a doboziak 1836-ban egyességet kötöttek az urasággal. Az egyesség szerint egy zsellér járandósága egy kémény után a következő volt: 1 házhely (300 négyszögöl), 1 kaszáló (27 vagy 28 lánc, 1 lánc: 100 négyszögöl), 1 illetőség (364 négyszögöl, be kellett örökíteni makkal), 1 veteményföld (330 négyszögöl), 1 páskum (1 kishold legelő). A lakosságnak csak az illetőségbe rakott erdejük volt. Lassanként azt is kiirtották. A falut négy uraság vette körül. Kevés volt a föld s azért irtották ki az erdőt. A legutolsó irtás 1911-ben volt. Csak akkor irthatták ki az erdőt, ha Erdélyben, Körösfeketetón ugyanakkora területű erdőt vetettek. Mindenki a maga erejéből vágta ki az erdőrészét. Fejenként kb. 2 láncot vágtak ki. Az irtást a következőképpen végezték. A fa tövét közönséges kapával körülkapálták. A nagy gyökereket fejszével elvagdosták. A kisebbeket irtókapával vágták el. Erre a fa kidőlt. A vastagát fűrésszel darabolták el. A gallyát rőzsének vágták s összekötötték. Azt tartják, hogy a fát decemberben lehet a legkönnyebben kivágni. Az irtásba először dinnyét ültettek. Azután krumplit és kendert termesztettek. Az irtás után csak 4-5 év múlva lehetett gabonát vetni, mert az első években kisarjadt a gyökér. Az irtványban minden termény a legjobban fizet. Az irtványföld volt a határ legdrágább földje. Az uraság, ha erdőt irtott, 2-3 év múlva beörökítette. Addig dinnyének, krumplinak, kendernek használta. A határ legvizesebb része a Nagyigis volt. Az 1867 körül történt vízszabályozásig a falu lakossága használta. A vízszabályozás előtt a lakosság és az uraság egyességet kötött e területre. Az egyesség értelmében a falu csak addig használhatja a nádallót, míg nádas lesz. Amint a víz elvonul, a földet az uraság használja. A vízszabályozás után a víz lement róla s a föld az uraságé lett. Az uraság a nádat levágatta és a nád tövét elégettette. Innen a neve. A határban volt még hellyel-hellyel kisebb vízjárta terület, de azt mindig megművelték. Emlékezet óta az 1870-es esztendő volt a legvizesebb. De már az 1880-as években a vizes helyeken is termeltek. A vízszabályozás után a társulat a dűlőutak mentén vezérárkokat húzott. A vadvizet az Óvári öbölbe vezették. Ha a szántóföldön megszaporodik a víz, kapával vezetik a vezérárokba. Ásóval, ekével is húztak már esetenként levezető kis árkokat. Az uraságnak a Szegénysziget nevű része volt a legvizesebb. Azt is lecsapolták. 1856-ban, a tagosításkor osztották ki a Páskumot. Minden kémény után adtak 550 kvadrát földet. Ekkor törhették fel. Ezeknek Kisföld a nevük. Dobozon a trágya legnagyobb részét télen hordják ki. Egyenesen a földre viszik. Vagy a kocsiról szórják szét, vagy kiskupacokba hányják. A kupacokba 374