Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Povázsay László: Adatok Doboz és környéke erdőhasználatához

Az erdészek, erdőőrök a legtöbb orvvadászt személyesen is ismerték, s ha néha tetten is érték a tilosban járót, a legtöbb esetben nem esett bántódásuk. Talán nem is volt komoly szándékukban, ismerve nehéz anyagi helyzetüket. Ismert volt egy eset, amikor a sarkadi csendőrőrsre 6 napi elzárásra bevonult orvvadász 10 gyermekét is magával vitte, mondván, ha ő nem dolgozhat, a gyermekei éhen halnak 6 nap alatt. Mit volt mit tenni, estére otthon volt a delikvens, gyermekeivel együtt. Rég volt. Azóta sok erdész és orvvadász békességben együtt róják az örök vadászösvényeket. Hajósutak, vízimalmok, erdei töltések Még a XIX. sz. közepén is az Alföldet végeláthatatlan víz, mocsár, láp és nádas borította. A szabályozatlan folyók sok kilométer szélességű árterületei, valamint a mainál nagyobb csapadékbőség is hozzájárult, hogy az év legnagyobb felében Békés megye keleti része túlnyomórészt víz alatt állott. A járhatatlan utak miatt a mezőgazdasági termények, a gyapjú, fa, kő, a Nagykunságból s a bihari hegyekből vízi úton — a Körösökön—jött le Békés megyébe már a XV—

XVI. századtól. A vízi szállítás további megkönnyítése céljából a XVIII —

XIX. században ún. „hajósutak" csatlakoztak a folyókhoz. A hajósutak már meglevő fokok, erek kimélyítésével vagy új árkok, csatornák pl. — DobozÁrokköze — kiásásával létesültek. A hajósutak szélessége 6-10 m, mélysége 2,5-3 m, hossza 5-10 km volt. A folyókon a hajósutakon lehajózott termény és faanyag nagy részét a folyókon épült vízimalmok dolgozták fel. A FeketeKörösön Bányarét és Lencsés térségében 1496-ban már állott vízimalom, melyet a gyulai uradalomtól Mezőgyáni Máté molnármester bérelt. Ez a malom a nagy áradás, valamint rossz felépítése miatt az 1500-as évek elején, árvizet okozva, elárasztotta a vári erdők egy részét, ami miatt Corvin János özvegye 1506-ban pert is indított a molnármester ellen. Ezen perirat alapján lett ismert sok vári erdőrész akkori neve, mint pl. Arató lapossá, Banyahath., Keres erdew, Lapos halas, Keskeny-Zilagh, Borsos kerek, Varyath stb. Ezen nevek némi változtatással most is használatosak. Rövid idő múlva, 1511-ben Dobozon is épült 2 vízimalom. Az egyik, a háromkerekű, Dobozon a Fekete-Körösön, míg a másik, a kétkerekű, a Fekete-Körös és a Fekete-ér torkolatánál. Az előbbinél nemrég még használt helynevek: Malom-kert, Malom-fok, Malom-zug. Mindkét malom a török hódoltság idején elpusztult.

23 Gyula térségében az első hajósút Antnál kezdődött az ún. Keszi-fok s^ a mai Dénes-majornál — régebben Várajt puszta — vezetett a Hajósutba — Ásásba —, mely a hegyvidék termékeit, valamint a környék fáját — Keszi, Fekete-gyarmat — továbbította Gyulára, illetve a Gyula környéki vízimalmokba. A Fekete-Körös jobb partján lévő nagy kiterjedésű erdők: Lingár-nyulánk, Bikafoknyulánk, Hajóút-nyulánk, Szép-nyárjas, Hódosfok-nyulánk, Fásér-nyulánk stb. —, mely kb. 600-700 kh-t tett ki, valamint a sarkadi malom termékét a Fekete-Körös, valamint az 1777-ben ásott Remeteházi-árok nevű hajósút to354