Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Povázsay László: Adatok Doboz és környéke erdőhasználatához

vábbította a Fehér-Körösbe. Ezen árok 5-5,5 km hosszú, s a térség egyik legfontosabb hajósútja volt, mely Gyulát elérve, annak északi részén húzódott, s Német Gyulánál, az Epreskertnél torkollott a Fehér-Körösbe.

24 A hajósút nyomai ma is fellelhetők a Fekete-Körös sarkadremetei hídfőjénél levő Sebestyén-tanyánál, továbbá a volt Dávid-Imre és János-, valamint a Jevuczo-tanya mögötti legelő szélén. Hogy mennyire fontos volt ez a hajósút, bizonyság rá Bodoki Mihály megyei földmérő 1816-ban a Békés megyei közigazgatási bizottság elé terjesztett alábbi beadványa: „A Remeteházi gát melletti hajósút fáktól való megtisztítása, továbbá a Vészei foki töltés melletti kanális megnyitása árvízvédelmi szempontból halasztást nem tűr. Ezen munkálatokra 46 200 gyalognapszámot számolva, valamint 1800 szekeres napszámot, minthogy a megyének 13 640 háza van, így házanként 4 gyalognapot kéne dolgozni. A földes gazdák 3650 sessióval bírnak, a sessiónként 1/2 szekeres napszámot adva. A vészei töltés északi oldalát sűrűn végig kell ültetni, a déli oldalt szabadon hagyva." Más szempontból is fontos lett ez a hajósút, mert megépítése után tíz évvel, 1787 júliusában, II. József rendeletére Nagyváradról kiindulva egy postaállomás Sarkadon, egy állomás Remetén — a Fekete-Körös Sarkad felőli hullámterében lévő csárdánál, ahová úgy Sarkad, mint Gyula felől magas töltés vezetett —, egy pedig Gyulán létesült, s a királyi postaút a Fekete-Köröstől Gyuláig a Remeteházi-árok partján vezetett. A kb. 100 évvel ezelőtt megszűnt postaút nyoma a remetei erdőben az erdészház után kb. 700-800 m hosszan ma is látható, melynek szélessége 18 lépés.

25 A fűrészmalmok fontossága a faigény növekedésével nőtt meg, s a városiasodással az építési anyagon kívül az uradalmak fejlesztése is sok faanyagot igényelt. A vízimalmokat s ezen belül a fűrészmalmokat, faragómesterek, faragó-molnárok építették. A malmok, különösen a XVII. századig, fából épültek, a mechanizmustól a malomházig. A malomház fala boronafalas, sövény- vagy deszkaborítású volt, s teteje zsúppal, náddal vagy zsindellyel fedett. Mivel a faragó- mesterek eleve jól értettek a famesterséghez, a malom- építésen kívül hidak, házak, mezőgazdasági épületek és szerszámok készítésénél is igénybe vették szaktudásukat. Egy 1581-ben keltezett oklevél leszögezi, hogy a magyar molnárok nem őrlő-, hanem faragómolnárok, ebből következik, hogy a fűrészmalmok kezelőit is molnároknak nevezték. Gyula térségében, s főleg a Fekete-Körösön lévő vízimalmok túlnyomórészt fűrészmalmok voltak, s cölöpökön vagy a folyóparton épültek. Kétszintesek voltak. Az alsó szinten volt az energiafelvevő és -továbbító szerkezet, míg a felső szinten, mely megegyezett a külső terepszinttel, volt a technológiai szerkezet. Szerkezetük szerint egy- és több kerekű vízimalmok épültek. A technikai berendezést — a függőleges és keresztfűrészeket — a vízikerék mozgása működtette.

26 A víziutak fejlesztése érdekében Mária Terézia 1751-ben kiadott rendeletére a gátas (folyóra épített) vízimalmokat, melyek a hajózás gátlói voltak, lerombolták. A továbbiakban csak malomcsatornára épült malmok működhettek. Ezek megépítése azonban tetemes költséggel járt, így ezen rendelkezés gyakorlatilag 355