Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

a fődet // munkálni oszt // az utolsó évekbe avval foglalkoztam // hat évig akkor a téeszbe // kerültünk // kilencszázhatvanba // Azután ott ott vótam // ëggy évet kocsis /// azután aztán bevettem magamat az állattenyísztísbe mondom // ott tudom miden nap hova kell menni // Mer aki ojan szabad ember vót hogy // nem vót ijen hejjen leszerződve // az nem tutta // mámmá ide ment // hóunap vitte a villát // aszonták mámmá Tarát kell // vagy к'гр'акёН // osz vissza kellett menni kápajér // Na mondom én ezt nem tudom // akkor még az ember elmegy mámmá ere a határ / szilre // má meg ára / itt kapja el az eső // vagy ott kapja el az eső // akkor osztán biciklit a hátára veszi az ember // Montam is a brigádvezető mondom // itt az a jó // hogy // má tuggya az ember huva megy // de // amott mondom // az a jó // hogy nem kell minden nap menni // — A telepet az árvíz nem érintette ? Dehogynem // de mëg lëtt vídve // mer csináltak ott ëgy gátat úgyhogy // van itt a rígi Fekete Kërëzsnek egy pártya az erdőn keresztül // mer itt ment a Fekete Kërëzs // kacskaringózott // annak idejin mielőtt szabájózták ugye // csak a hêjje van meg oszt annak megvan az a kis pärtya // itt a falu szílitűl // mer itt körsánc van a falunak is // A falu szilitől tapostak utat úgyhogy bekerítettík mer el akarták hozni / de nem tud / nem vót huva tënni a rengeteg marhát // Hova tegyík ugye // hogy addig megőríztík hogy // megállították a vizet oszt mëgmaratt a terep meg a takarmány // Hát nem ment mongyuk fuccsba mongyuk / / De mán ott vót a víz hogy // ippen ippen // Mán a kombinát az benne vót a vízbe / a sertéskombinát // — Lett valami baj? Hát ugye kitelepítettík // a jószágot // amit hogy eme // hát benne vót // itten // Hát itt is víz vót az út mentin // Nem teccett ere járni annak idejin? A hídtúl ahogy lejövünk //a kövesút tartotta a vizet // Ojan magosán homokzsákok vótak még // rakva // Ez a cs'á)'§i kövesút // úgyhogy // ahogy átmegyünk a hídon // bal kéz fele fordulunk ara viszont kövesút vezet Gyulára // emez oszt Csabára ottan // úgyhogy tartotta a vizet // (köhög) mer körül vót itt víz // úgyhogy kicsi híjjá vót hogy be nem tört a faluba is // — Korábban is volt itt ilyen árvíz? Ezër nyóucszáznyóucvannyóucba // de akkor Csaba fele ment // de akkor meg így / a másik óudalon vót // Azúta nem vót ezën a ríszen úgyhogy itt aho^y megyünk Csabára a hídtúl két kiláméterre van a bíkísi határ // Akkor ott tört ki // De állítólag akkor még nem vót ijen széles a part / egyik parttul a másikig mint most // Csak ott / azután csinálták szílesebbre // Úgyhogy // ahogy hallottam // aszonták az öregebbek // akik íltík áztat hogy // mikor ment az őr a vizet őrizni akk // megtorpant // hogy mëgy a víz a part tetejin // Oszt szaladni akart vissza // Szaladt vagy kétszáz métert akkorra előtte is ment a víz// Akkor kijabált // ippen is ippen hogy el nem vitte a víz // ott vót egy pap // nak a tanyája a hátárnál // meghallotta a kijabálást aki ott vót a tanyán // eleresztette a lovakat / maj majdnem a tanya iránt ment a víz / kifele / még most is megláccik a // homok akkor kiverte a víz // mán ugye a hajlatokba // Azt beszíltík / akik ugye jobban tutták // 325