Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

Szerettünk // szerettem // én szerettem ott lakni / a bíkísi fődön is // nagyon // Ott vót kocadisznó // — A család most is a szomszédban lakik ? Ott lakik a szomszídba // aztán // hát az öccse / uramnak az öccse kapta a házhejjet de hogy megnősült a fijam akkor // megvettük a házhejjet // ottan a szomszídba / oszt oda ípítétt a fijam is // Aztán hát ott vannak a szomszídba / ott laknak // — Unokák? Unokák van kettő // Két unokám van / az egyik ez a nagylány aki itt vót / másik mëg hát Csabára jár közgébe // másodéves // két unokám van // Igen ez a ëgy fijam // — Nyugdíj? Hát a nyugdíjat a uram után kapok // mán hát én // ijen házassági pótlíkot kapok // — Pedig megdolgozott az előző évtizedekben! Háát // asziszëm hogy mëg / dehát nem írattak fél / mer fél lehetett vóna íratni // azt amit én mondok / dehát azután ami vót merhát vót öt darab marhánk is a tanyán laktunk / az uram a téjeszbe vót ügyi // Aztán hát // áztat mán fél lehetett vóna /// íratni // Bikát hizlaltunk // aztán „Aho tagnak kellett vóna lenni." Dehát akkoriba úgy gondoltuk / hogyhát mán nem azír hogyhát annyire ellen //ünk vót a téesz merhát ügyi nekünk // most is dógozni kellett // akkor is dógoztunk becsületesen // munkánk után íltünk idájig mindig még // becsületesen // Mán // hát dógoztunk na nagyon sokat // nagyon sokat dógoztunk / / Úgyhogy nekem is a lábom níccer vót trombózusos // hát akkor // borzasztó sokat / sokat dógoztunk // Aztán // hát így íltünk // (nevet) — Köszönöm a beszélgetést. id. Köves Mihály (Tótkomlós, 1912) Tótkomlóson született, de még iskolás korában Dobozra került szüleivel. Beszélt, írt és olvasott szlovákul, „de mán most nehezen mëgy". Dobozra költözésük óta a faluban él, családja is oda köti. A helyi nyelvjárás két legerősebbjelensége közül az í-zés következetes beszédében, ë-zése nem. Következetesen ё-ző mondat kevés fordul elő beszédében, inkább a beszélgetés elején akadt (vö. „mindegy a hun lakik az ember, egíssíg lëgyen, mëg lëgyën mit ënni.") Nem valószínű, hogy a dobozitól eltérő ë-zése a szlovák hatása lenne. Illabiális ai azonban kétségtelenül erre mennek vissza. A beszélgetés folyamán erősen köhögött, fulladt, emiatt gyakran elnyelt egy-egy szó tagot. (A felvétel 1982 októberében készült.) Nyelvhasználata így is dobozi nyelvjárási beszéd. (A beszélgetés során például ötször ejtett Kërëzs-t~ Kerezs-t, és csak miután elhangzott a következő kérdés: Itt Kettős-Körös van?, váltott ő is, és ezt követően Körözs-t ejtett.) Felesége jelenlétében beszélgettem vele. Ezt mindketten kérték, sikerült is 323