Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

— Porta van itt a ház körül? Van / van / van nígy lánc // Nígy láncos porták van / szóval úgy vannak ott kimírve // a // Kis kert van // van ëgy kis szőllő / ott terëm mëg nekünk a // mer hát míg az uram járt dógozni ugyë akkor hát vettünk vetemínyt is ki a téjésztül // Mëg hát a kataszteri háztájit attak // és abbúl két láncot vettünk ki // hogy hát egy kis vetemíny / hogy na / krumpli ijesmi hát megtermett // — A háztáji földön mindig kukoricát termeltek? Hát áztat // a kukoricát // Azt úgy atta ki a téesz // úgy mírte ki a téesz nekünk mikor hun / a háztáji kukoricát // Mán tavasszal lëtt kimírve mikor kikelt a kukorica // akkor mírte ki a téjesz // Kinek mennyi járt // Mongyuk hogyha vetemínt vettünk ki akkor csak tizennígy lánc // kukoricafődet kaptunk /// Aztán // hát tartottunk azír mondom tehenet / nem vót födünk de aztán // vót két tehenünk is / aztán hát mëg tejbeadás vót akkor // nem vót födünk de azír tejet kellett beadni // — Mivelhogy tehenük volt, ugye ? Igen / igen / úgy hogy eladtuk azt a két kisbörnyút // aztán vettünk ëgy tehenet // Aztán hát áztat tartottuk // — A tanyán könnyebb volt jószágot tartani, nem? Mán / mán / mán akkor mikor itt laktunk bent / persze akkor mikor azt a kis házat félípitettük // akkor csináltunk még ëgy kis fészert istállót még oszt mellé // kórós tetejű vóut // aztán óóó hát // a // De vettünk tehenet // Aztán disznóval kinlóttunk / mëg hát / Azután oszt mëg félípítettünk még ëgy szobát / mëg ëggy /// konyhát // mellé annak // Aztán ojan kis lakásunk van // Annak mindnek / mindent mink vetettünk a vájugot / Hány ezër vájugot vetettünk? (A férjtől kérdezi — Z. L.) „Tizennígy ezret." Azt én húztam ki / az én uram mëg csinálta // Még ugyan vót rá eset hogy valamennyit // hogy vót ëgy kis sár a gödörbe // akkor én áztat magam ki // vetettem // Mer az uramnak mëg êl këllëtt mënni // hát dóuga vót // Aztán én kivetettem a vájugot // Akkor közbe áztat félípitettük // azt a szobát / konyhát / aztán // hát az én uram maga tapasztotta be / akkor ketten pallásoltuk le // akkor közbe mënni këllëtt a géphë is / mer hát a kenyírnekvalót mëg këllëtt keresni // Úgy hogy hát // hát éhezni nem éheztünk / mert hát azon vótunk hogyhát dógoztunk és beszereztük magunknak a ennivalót // Hogy hát / hát azt // — A fiuk közel lakik magukhoz ? Szomszídba // úgyhogy két házhejj lëtt // ëggyik az uram öccsinek másik mëg nekünk // azír a fődír amit mondok // apósom // atta a hód fődet a két házhejjír // Osztán // mán hát azír / nígyláncos porták / hogyhát a többletet mer a főd mëg tizenkét lánc vót? (A férjétől kérdezi — Z. L.) „Tizennígy láncos vót." Na igen dehogy a többletet kiadta / kiadták mán amennyivel több vót a főd mint a házhejj // akkor hát // osztán Csereházhejjet adtak másnak is nemcsak nekünk // „Ugye azdtf, akiknek nem vót ott főggyük, azok hát amúgy is kaptak házhejjet." Amúgy kapták // a juttatott házhéjjet // — Tanyán szerettek? 322