Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

/ felibe // Oszt // mán ott a bíkísi tanyán akkor / vettünk két kis rossz börnyút // bikabörnyúkat // Aztán azokat kivágattuk // hát tinók vótak // Óut mentünk oda a másik tanyára lakni // dehát azok még csak kisbörnyúk vótak // aztán hát mással szántattuk fél a // fődet // bevettettük // aztán // Na akkor ott is közbe // Akkor közbe ott is meghalt a gazdának a felesíge // oszt onnan is el kellett pakolnunk // Na oszt akkor // hát persze ügyi termett az a főd // vót árpánk / búzánk / kukorica // a cukorrípát áztat harmadába // csináltuk // Aztán // hát akkor megint // jöttek vóna mán oda lakni // Nade mink mëg // onnat jártunk a tanyárúl be //vájugot vetni // mer mán akkor hát vót házhéjjünk ojan / cserealapon úgyhogy apósomnak // apósom ëgy hóid fődet adott két házhejjír // oszt úgy kaptunk házhejjet is // Oszt akkor / onnan jártunk be // vájugot vetni a tanyárúl // mer azt montam hogy / één nem bánom / mos mán mondom ha ha mán van házhejj // akkor ípíccsünk / nem bánom ha csak ëggy ágy tér bele mëg ëggy asztal / akkor is én / mán másho nem mëgyëk lakni /// a más lakására // Aztán // hát // úgyhogy csináltunk ojan kis / níccer nígyes kis / lakást // Na dehát azt a kukoricát mëg azt a mindent nem tuttuk ugye oda // rakni // annak há mi palássá van annak // Aztán // // mëg oszt nem vót pízünk se úgyhogy // se ípületanyag még akkor // Hát az én uram kiszámolta hogy hát mennyibűi tuggyuk áztat // félípíteni // Hát vót disznó áztat eladtuk / oszt kiszámolta az én uram na ennyit tudunk / ijen nagyságút tudunk építeni // Oszt akkor // hát az fél lëtt ípítve // nade // oda mëg mán jöttek vóna a családok ki lakni // oda ara a gazdának a tanyájára // osztán monták na most üríccsük ki le ja pallást most üríccsük ki a kamrát // hát de ide mëg még nem tuttunk jöni mer nem vót kíszen // Osztán valami nehezen osztán kiszën lëtt // úgy hogy belepakoltunk / nem vót a ház eleje se / gang se semmi // osztán // De pízünk se vót ám ojan nagyon // mer hát ügyi / hát nem vót na pízünk se //Aztán úgyhogy vettünk fenyőt // mëg forintír vettük az ócska lécnek métërit / mer hát így sokan kaptak ípületanyagot itt az uradalmi / házakbúi / vagy hát ípűletbűl // Osztán hát felípítettük a kis házat // Aztán / vettünk / így lábán / mán szálába fenyőt is // aztán elvágattuk pallódeszkának / annyi pízünk hát összejött / Aztán / de mán hát léc is kellett vóna // hogy a gangot mëg tuggyuk csinálni // Akkor kirajzolta az én uram osztán fűrísszel mink ketten // fűríszeltünk lécet is // Úgyhogy ez jäj de sok vóna elmondani // elmondani // (nevet) a mi élet // sorunkat // Na dehát megvótunk / megvagyunk //jött ügyi a téjesz / akkor hát // mëg hát mán akkor // vót lovunk is // mëg fogatunk mán // kocsi minden // hogy apósom // adott fődet // oszt hát munkáltuk // a fődet // Na dehát nem ojan sokáig mer hát// — Errefelé is befogták a tehenet a szekérbe ? Na és a két kis pici börnyúval is ekíztünk is azír mán / kis tinókkal // úgyhogy // befogtuk ekekapába // mán kapaekíbe / oszt akkor azzal ekíztük / én vezettem az uram mëg tartotta az ékít // a kisbörnyúkkal // Aztán jöttünk vájugot vetni // a mëg// 321