Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

vei, Jenő, kettő (2), kettős, képviselő, különböző, leszerződve, marokszedő, megnősült, megőrísztik, mezőgazdasági, nősültem, nősztem, őrísztík, őrizni, őszintén, Őzezsbe (hn.), pengő ~ pengő, pengőbe, pengőjí 'pengőért', Petőfi, szőllő, szülő, szülőket, szülőknek, temetőbe, tényező, termelőszövetkezet, tetőtt 'tetőt', tizenkettő, üdülő, ünneplő, vájugvetők, vísztőji, vizenyős: (nya.): barázdabillegetői),, befeőtt, belőtte, belsőü, bőüg, bőügőü, csípelőfa, csípeő, csípődje, csőüdör, cseőröge, csőüsz ~ csősz, enyőü ,mézga', erdőü, érdőüje~erdeje, fejőü, felsőül*f'élsöü, fény őü~fenyő, fenyöüt~fényűt, fíkötőü, időü~idöü, ílesztő, ismerős, jeddző, kakasülőü, kaskötőü, kendöü, keézelö, kílsőü, kíröüddzik, kocsikenőücs, kötöszködőü, közéipsőü, küllöü, lepedőü, maroksz'édöü, meddőü, megnő, megőrzi, öüríszte, őürísztek, őürísztík^öürísztík, őüszi, őüszibarack, pőtyögőü, rengQÜ, sütőütök, szeplős, szitakötőn, szőllőü, szöveö, teknőü, tepertőü, teőke, velöü, vetilleö, viseleős, veőfi, vőülegíny ~vőlegí, ülőü, üszőü. Az ő fonémát tartalmazó nyelvjárási morfémák legnagyobb része ehhez a megfeleléshez tartozik, a fonéma megterhelése szempontjából ez a legszámottevőbb csoport. Ezen megfelelésnél a fonéma korábbi és mai gyakoriságát nézve nincs változás, a realizációkat nézve azonban különbséget találunk. Az atlaszadatok is jelezték, hogy a nyelvjárási ő fonéma már gyűjtéskor monoftongusos és diftongusos formában egyaránt előfordult (az atlaszlapokon az összes dobozi ő-ző morfémát figyelembe véve 56 morfémában csak kettőshangzós formában, 10 morfémában diftongusos és monoftongusos formában, 3 morfémában csak monoftongusos változatban találtam). Az ő fonéma monoftongusos és diftongusos formáit a környék szomszédos településeiről is adatolták (vö. Végh, SárNépm.: Békés, Vésztő, Hajdú-Kázmér, Magyar nyelvjárási olvasókönyv.: Biharugra). Napjainkra változott a helyzet, a köznyelv és a regionális köznyelv hatására a nyelvjárási beszédben is a monoftongusos realizációk túlsúlya jellemző. kny. ö: nyj, ő Nincs adat, az atlasz azonban a rövid magánhangzó félhosszú ejtésére hozott példát: körtí, körük, körtít. kny. öl: nyj. ő (ak.): betőütötte~betőtötte, betőtöttem, elkőütözök, előjárók-, eltőtöttük, f'élőütösztem, fődet (2), főüdön~fődön, fődre (2),fődünk,főüggye,főggyük, kitőütöttem, kőüccsön, kőüecsönt, kőtösztünk, kőütöttük, kukoricafődet, vetemífődet, vetemífőy,dünk : . (nya.): bőiXcsőü, gyümőücs, kőüdök, szemőüdök, szümőücs, teőtött káposzta, vőügy, zöüd. (nya.): belőül,belül', kny. öj: nyj. ő kny. ény: nyj. ő (nya.): bőgő ,bögöly'. (ak.): puplikötőt: kny. ü: nyj. ő (őü) (nya.): kötőü. A fenti kisebb hatású megfelelések adattára azt bizonyítja, hogy ezen morfémák együttesen sem növelik igazán a nyelvjárási ő gyakoriságát. A kny. öl: nyj. ő adattára azonban nem sorolandó ebbe a csoportba, mert a polifonemikus 312