Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

ben előfordulnak. A jelenség az i fonéma nyelvjárási megterhelése miatt, valamint az í állapotát stabilizáló adottsága miatt bír különleges jelentőséggel. Dobozon az í-zés következetesebb, mint az ë-zés, ez utóbbi jelenségnél ugyanis nagyobb ingadozást találunk. Az í-zés miatt létrejövő azonos alakok (vö. bír 'bér' ~ bír, líp 'lépé' ~ Up, víg 'vég' ~ víg 'vidám', mir 'miért' mir 'mér valamit' stb.) a jelentés oldaláról nem okoznak problémát. Az í-zés a nyelvjárási í gyakoriságát nagymértékben megnöveli, hiszen az í-zés a nyelvjárási í-ző morfémák legnagyobb csoportját adja. Nincs a nyelvjárásban másik olyan jelenség, amely egy fonéma megterhelését ilyen mértékben befolyásolná, kny. i: nyj. í (ak.): bírtok, birtokára, cirkot, csirke, mindíg(4), őrísztík, megőrísztík, vírtuskodni, vírtuskottam : (nya.): birka, birsalma, csirke, jorsír 'jorksire', őüríszte, őürísztítek, öürísztek, öürísztík, pacsirta, papír, szikje 'sárgája', szilva. Ez a megfelelés a dobozi és környékbeli nyelvjárások sajátos tendenciájának terméke, a hosszú magánhangzók kedvelésének tipikus esete. A nyúlás adatai minden nyelvjárási hosszú magánhangzó-fonémánál megtalálhatók. Bár az adattár ennél a fonémánál nem nagy, a nyelvatlaszban és a beszédfelvételekben ennyi volt, a rákérdezés tisztázta, hogy a más nyelvjárásokban hosszú /-vei használt morfémákat itt is hosszú /-vei ejtik (vö. hivatal, ijed, síjét, sima, tik, vidám stb.). Megjegyezzük, hogy a nyelvjárási beszédben az i helyén félhosszú hang is előfordul, ezekben a morfémákban azonban a hosszú hang az általános, kny. ű: nyj. í (nya.): fíkötőü, kílső, kümíves. kny. ié: nyj. í (ak.) amír, mir, 'miért', semennyír. Valamennyi megfelelést figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy az í fonéma megterhelése Dobozon sokkal nagyobb a köznyelvinél. Sokféle megfelelés adataiból állt össze a fonéma megterhelésének ilyen magas értéke. Az /— mindenekelőtt a zárt í-zés és a kny. í: nyj. / adatainak azonossága miatt — a nyelvjárás legjobban megterhelt hosszú fonémája, realizációja nincs. A nyelvatlasz tanúsága szerint néhány valódi tájszó /-je is növeli a fonéma gyakoriságát (vö. bíjog, firhang, pillís 'szelet, karéj', rosti 'léckerítés'). A hosszú és rövid magánhangzó alaktani értékű váltakozásának is van adata (vö. nya.: fazíkcsinálou ~ fazikas). Az említett összefüggések, kapcsolódások miatt megfontolandónak tartom, hogy az í-zéssel foglalkozó jelenségtanulmányok a zárt /-zéssel, mint a fonémát erősen terhelő jelenséggel, az í fonéma általános problematikájának részeként foglalkozzanak. Az ó fonéma gyakorisága és állapota Az atlaszgyűjtés idején az ó fonéma a dobozi nyelvjárásban többféle, monoftongusos és diftongusos realizációban élt (vö. ó: aó, ou, óu), s bár a fonéma 309