Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

» A dobozi nyelvjárás à fonémájának gyakorisága és állapota A dobozi nyelvjárásban az à fonéma hangszínében megegyezik a köznyelv azonos hosszú magánhangzójáéval, realizációja nincs. Köves Mihály á hangjai nem helyi variánsok, hanem tótkomlósi szlovák anyanyelvének maradványa. Illabiális á hangjai a helyi nyelvjárásban nem hallhatók. Az á hang a köznyelvi a fonéma helyén is előfordul, de néhány adat van a kny. á: nyj. a megfelelésre is. A dobozi nyelvjárási á fonéma gyakorisága lényegében azonos a köznyelvi hosszú magánhangzóéval, állapotát különféle forrásokból származó megfelelések nem befolyásolják, kny. á: nyj. á (ak.): árpát, bál, bálba, báloztunk, börnyútartás, cimborám, Gellán, 'Gerlán', Gyomára, jány, jánykoromba, kisjány, laskát, másikának, mázsát, Nagyvárad, Nagyváradon, szalonát, vasárnap, (nya.): álmába, búzavirág, csás, gácsír, járom, mággubó ~ mággubou, nyávog, okádik, rátotta, ragyás, ruháját, tanál, villás 'marokszedő' stb. A kétféle forrásanyag egybehangzó tanúsága, hogy a köznyelvi és nyelvjárási azonos morfémákban az á fonéma egyforma, a két nyelvváltozatban a fonéma megterhelése is azonos. Minden olyan helyzet, amelyben az à előfordul (például azű — á-t váltó tövek), ezt erősíti (vö. [ak.]: bikát, ekekapát, tanyát, (nya.): almába, apját, apjáéi, ruháját stb.). A nyelvjárási à fonéma tehát a morfémák túlnyomó többségében nem üt el a köznyelvi hasonló hosszú magánhangzótól, gyakoriságának értékei azonosak a köznyelvi fonémáiéval, többletként a köznyelvi a: nyelvjárási á megfelelés adatai terhelik még. kny. a: nyj. á (ak.): ád, hagy, hála Istennek, Julianna, (kila) > kilányi, kriptáj 'kripta' Zsuzsanna, (nya.): akác. Az ád, hagy más nyelvjárásokban is előforduló alaktani értékű nyúlás, Dobozon csak a nyelvjárási beszédben maradt meg. A regionális köznyelvbe ezek az alakváltozatok nem kerültek át. Az akác a hangsúlytól irányított nyúlás, a szó toldalékolt alakjaiban is megmarad az á (vö. ákácbúl, akáckor, akácot stb.). A Juliánná, Zsuzsanna rövid fonémája a hosszú mássalhangzók hatására és analógiától erősítve nyúlhatott meg (vö. mámmá, utánna stb.). Az ád, hagy különféle toldalékolt alakjait őrzi a szomszédos község (Vésztő) nyelvjárását beszélő Sinka István korai prózája (vö. Harmincnyolc vadalma. Magyar Élet. 1941.). Ebben a kötetben a hangsúly hatására megnyúlt adat is van (Mari). Az a fonéma nyúlásának példáit. Végh József környéken gyűjtött népmeséiben is megtaláljuk. Meghatározó mértékben ez a nyúlás nem befolyásolja a nyelvjárás á fonémájának gyakoriságát, fontos azonban, hogy ezek az adatok (az a > á, valamint az e > é nyúlás példái) — úgy látszik —, a nyelvjárást tipikusan beszélők kihalásával maguk is elvesznek. Néhány adat viszont a nyelvjárási á előfordulást csökkenti, a jelenség az á fonéma állapota szempontjából érdekes: kny. á: nyj. a 304