Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kertész Éva: A dobozi ártéri ligeterdők florisztikai vizsgálata

Maradványfoltjaik megtalálhatók a Szanazugi- (1. kép) és a Gerla-Maróierdőben. Jellemző fafaja a fehér nyár (Populus alba). A rendszerint friss öntéstalajon kialakuló — már erdőjellegű társulásban — sok a fákra felkúszó növény, a vadszőlő (Vitis silvestris), vadkomló (Hamulus lupulus) és a szegfűbogyó (Cucuballus baccifer). Síkvidéken, nagyobb folyók felsőbb ártéri szintjein, vagy ritkábban kisebb folyók mentén alakulnak ki az ún. keményfa-ligetek, vagy tölgy-kőris-szil ligeterdők (Fraxino pannonicae — Ulmetum). A jó víz és tápanyag-ellátottság következtében igen gazdag cserje- és gyepszinttel rendelkeznek. 1. Puhafa ligeterdő maradványfolt a Szanazugi-erdőben. A tölgy-kőris-szil ligeterdők kialakulhatnak az éger-kőris láperdőből (Fraxino pannonicae-Alnetum) és a fűz-nyár ligeterdőkből (Salicetum albae-fragilis) egyaránt (ZÓLYOMI 1934, 1937), de a folyóágak és a vízhozam periódusos változása miatt valószínű a kocsányos tölgyek elmocsarasodasaval, időszakos víz alá kerülésével is. A társulás lombkoronaszintjében a leggyakoribb fafaj a kocsányos tölgy (Quercus robur). Jellemző fái még a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), a vénic szil (Ulmus laevis), a mezei szil (Ulmus minor) és a fa termetű tatárjuhar (Acer tatarium). Előfordul a dobozi erdőben a gyertyán (Carpinus betulus) és elszórva néhány vadkörte (Pyrus achras) és vadalma (Malus silvestris) is. 21