Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kertész Éva: A dobozi ártéri ligeterdők florisztikai vizsgálata

Cserjeszintjében az egybibés galagonya (Crateagus monogyna), a fagyai (Li~ gustrum vulgare), a veresgyűrű som (Cornus sanguinea), a csíkos és bibircses kecskerágó (Euonymus europeus, E. verrucosus), a mezei juhar (Acer campestre) és a kutyabenge (Frangula alnus) a keményfa ligeterdő jellemző cserjemaradványai. 2. Bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides). A Gerla-Marói-erdő szélét ősszel skarlátpiros termésével díszítő kányabangita ( Viburnum opulus) és a mogyoró Corylus avellana) néhány rózsafajjal együtt (Rosa canina, R. tomentosa, R. dumetorum), a Tiszántúlon ritkán előforduló cserjefajok. A kultúrhatás következtében fellépő gyomosodást jelzi a bodza (Sambucus nigra) és a kökény (Prunus spinosa) túl magas aránya. A cserjék alatt is elegendő a fény ahhoz, hogy fejlett lágyszárú szint alakuljon ki. Kora tavasszal virágzik a salátaboglárka (Ficaria verna), a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) (2. kép), az odvas keltike (Corydalis bulbosa), a sárga tyúktaréj (Gagea lutea), az orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis) és az üde tölgyesek szép növénye, a foltos kontyvirág (Arum maculatum). Az egyik legkorábban nyíló, apró, kék fürtű virágairól felismerhető hagymás növény a tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia), amely a Tiszántúlon nagyon ritka. 22