Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kertész Éva: A dobozi ártéri ligeterdők florisztikai vizsgálata

Az erdők kitermeléséhez hozzájárult az 1800-as évek közepén meginduló folyószabályozás is. Az erdők fafajösszetételéről elég kevés feljegyzést találunk. Nyárfás, Vessző Szedő, Kerek Nyáras, Komlós, Kék-Fű helynevek szerepelnek azon az 1830ban készült térképen, amelyen a Doboztól keletre eső rész — Óvár — található. A térkép nedves, zsombekos, füves és a térszintből kiemelkedő kisebb fás szigeteket ábrázol. Mivel a Szanazugi-erdő és a Sarkad-Remetei-erdő már a múlt század végén is összefüggő erdőség, volt, a Márki Sándor: „Sarkad története" (1877) с munkájában szereplő, remetei erdőre vonatkozó fa- és cserjefelsorolást a dobozi erdőkre nézve is alkalmasnak vehetjük. Az erdő uralkodó faneme a tölgy, a kőris és a szil volt. Ezenkívül ott az ihar (juhar), a száldog (hárs), a vadalma és a vadkörte. Cserjék közül a galagonyát, kökényt fagyalt, veresgyűrű somot, kecskerágót, vadrózsát és bodzát említ a jegyzék. A népies megnevezéseket megtartva száz, latin névvel is megjelölt, vadon termő növényt is felsorol. Állóvizekben, mocsarakban még megtalálható volt a kolokán (Stratoides aloides), és a kis tüskés hínár (Najas minor), amely ma már nagyon ritka a Körösök vidékén. A vizek szélén és az'ártéri gyomtársulásokban a debreceni torma (Armoracia macrocarpa), és a doboziak népi gyógyászatában is szereplő örvénygyökér (Inula helenium) (Oláh A. 1984) is virágzott. Az 1800-as évek elejének nagy méretű erdőpusztítását a század második felében kezdik pótolni. Az ültetéseknél nyarat, tölgyet, kőrist, füzet, akácot, fenyőt és gesztenyét használtak. A hagyásfák között időnként rábukkanhatunk egy-egy száz évnél többet megért kocsányos tölgyre (Quercus robur) — mint amilyen a Faluhelyi-erdei „Képesfa" —, valamint fehérnyárra, kőrisfára és vadkörtére. A Körösök mentén elterülő őserdők utolsó szép foltjai a két világháború közötti időszakban kerültek kivágásra. A hajdani őserdőre ma már csak a Gyulavári-Mályvádi-erdő néhány maradványfoltja emlékeztet. A dobozi erdő ma már kultúrerdő. A területre vonatkozó eddigi botanikai kutatások A Körös-vidéki ligeterdőkkel legelőször Borbás Vince foglalkozott részletesen. A „Békésvármegye flórája" (1881) с összefoglaló munkájában a dobozi erdők növényeiből 155 növényfajt írt le. Végigjárva a megye jelentősebb erdeit, gyertyánfát (Carpinus betulus) egyedül a dobozi erdőben látott. A dobozi erdőket még száz évvel ezelőtt is gyakran elöntötték az árvizek. Az erdőknek a mai állapothoz képest nedvesebb voltát jelzik a flóralistában szereplő olyan növények, amelyek a vízáradások következtében a nedves, vizenyős talajon megteremtek. Ilyenek voltak a nyári tőzike (Leucojum aestivum), a 18