Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kertész Éva: A dobozi ártéri ligeterdők florisztikai vizsgálata

A Dobozi ártéri ligeterdők florisztikai vizsgálata KERTÉSZ ÉVA Az erdő rövid története A Körös menti erdők jelentős része Doboz község határában terül el. A Pósteleki-erdőtől a Gyulavári-erdőig terjedő, majdnem összefüggő erdőfoltok a megye legnagyobb erdőségeit alkotják. A táj kialakításában döntő szerepe volt a Fekete- és Fehér-Körösnek. A szabályozás előtt mindkét folyó sok elágazással és kanyarulattal folyt, a viszonylag kis esés miatt pedig nagy területeket öntött el. A térképek és feljegyzések alapján a honfoglalás magyarsága erdő és mocsár borította tájra telepedhetett. Doboz község azon ritka települések közé tartozik, amely az Árpád-kortól folyamatosan lakott. A falut körülvevő, nagy kiterjedésű erdőségek tették lehetővé, hogy a király kondáit itt makkoltassák, és az erdők, mocsarak, hogy az itt élők a történelem nehéz időszakait túléljék. Az Árpád-kori Szánna falu vagy település maradványait a Fekete- és a Fehér-Körös mai összefolyásától nem messze találták meg. Az akkori erdők jelenlétét bizonyítja az is, hogy lakói a halászat mellett szénégetéssel, és méhészkedéssel foglalkoztak. A Szánna felé eső erdőrész 1509-ben is megvolt, akkor Hordószegnek hívták. Akkor gyulai és sarkadi jobbágyok pereskedtek érte (Karácsonyi 1896). Egy 1550-ben készült térkép alapján tudjuk (Karácsonyi 1896), hogy a régi medrében folyó Fekete- és Fehér-Körös közében Szannától Gerláig húzódó erdőség volt. Ekkor már nemcsak a helyi lakosok építési- és tűzifa-igényét elégítette ki, hanem a török seregek is pusztították. 1715-ben a község határa még mindig erdő és nádas volt (Karácsonyi 1896)

1

. Az erdők rendszerint a hátasabb, nagyobb árvizek idején is viszonylag szárazabb helyeket foglalták el. A XVIII. század végén meginduló, és egyre jobban kiterjedő földművelésre

2 csak ezek a magasabb hátak voltak alkalmasak.