Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kovalovszki Júlia: Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig

19. Gazdapusztai Gyula: Das präskythische Grab von Doboz. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1964—65. Szeged, 1965, 59—64. 20. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1980. 358. „Körös" címszó. 21. L. e kötetben Medgyesi Pál tanulmányát. 22. Kovalovszki Júlia terepbejárása, 1960. 23. Mogyoróssy János: Békésmegyei leletek. Arch. Ért. 7 (1872) 121. 24. Az 1960. évi terepbejáráson a találó úgy mondta el, hogy „évekkel ezelőtt" kerültek elő a sírok. 25. Lásd a 14. jegyzetet. 26. Kiss Lajos: i. m. 182. „Doboz" címszó. 27. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Bp. 1963. 505. Karácsonyi János: Békésvármegye története II. Gyula, 1896. 83. 28. Kovalovszki Júlia: A dobozi és basahalmi Árpád-kori faluásatások. Fol. Arch. 16 (1964) 130 —131. 29. Komáromi Lajos telke, Batthyány u. 5. 30. Balogh Ilona: Magyar fatornyok. Néprajzi Füzetek 1. Szerk. Györffy István. Bp. 1935. 130. 31. Az épület teljes hossza kívülről 12,5 m, ebből a hajó hossza 8,5 m. A hajó belső mérete 6,5 x 5 m, a szentély 3 x 3 m. Az alapozás szélessége a hajónál 90—110 cm, a szentélynél 80 cm, átlagos mélysége 110 cm. 32. Kovalovszki Júlia: Árpád-kori települések Doboz határában. In: Falvak, mezővárosok az Alföldön. Az Arany János Múzeum Közleményei IV, Szerk. Nóvák László—Selmeczi László. Nagykőrös, 1986. 110—112, 4. kép. 33. Veress Endre: Gyula város oklevéltára (1313—1800). Bp. 1938. 56—57. 34. Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében. Békéscsaba, 1981. 187—188. 35. A Hajdúirtásban végzett ásatás ideje alatt, 1974-ben a Deák-zugban szántás közben ezüstpénzekre bukkantak. A hitelesítő ásatáson megtaláltuk a cserépedényt is, amiben a pénzeket földbe rejtették. Az edényt egy vékony bronzlemezzel fedték le. A kincslelet 1823 db ezüstpénzből áll; a pénzeket 1521 és 1632 között verték. Legtöbbjük magyar és erdélyi eredetű, de van közöttük sok lengyel és különböző ausztriai tartományokból származó veret is.