Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

tekintélyes táborát vonzotta a tipográfia köré, es a kis alföldi műhelyt egy evvel a trónfosztás előtt már a köztársasági eszmék egyik legfőbb vidéki fészkévé tette. Ő maga — kétségbevonhatatlan tényekkel igazolható — 1848-ig valóban eljutott a republikánus eszmék vállalásáig. Az Alternatíva (megjelent az Edzdalókban) dilemmáját: azt, hogy koldus vagy király szerepet vállalna-e inkább, pl. így zárta: Király! Haj, akkor szép lesz ám (Majd néztek emberek!) Letenném cifra koronám, Hogy köztárssá legyek. Nem erőszakolt ebből s méginkább Robespierre-îorà\taskbà\ a gondolattársítás: elsősorban Greguss forradalmi egyéniségének lehetett betudni, hogy „a reszpublika szót aligha nyomtatták ki más városunkban ennyiszer", és hogy nem volt még egy olyan vidéki nyomda, amelyik röpiratként publikált népszerű agitációs kiadványaival olyan elkötelezetten állt volna a szabadságharc szolgálatába, mint a mi szarvasi nyomdánk. A négy nyelven (magyar, német, latin, szlovák) publikáló 7?é//y-tipográfia köré tömörült szarvasi költők és versfaragók (Greguss, Delhy János, Fidicinis János, Simon István) mellett egy névtelen szlovák anyanyelvű is tevékenykedett. Egy 1849. március 15-re Szarvason megjelent röplapon 2 verse is található: a 11 szakaszos, 6 soros Dal (mintája a Talpra magyar volt) és a 29 versszakos, 4 soros, 11 szótagos A szolnoki csata című. Mindkettőt Moravcsik József ültette át magyarra a századvégen, s így jelent meg Oláh György: Békés vármegye 1848 —1849-ben című 2 kötetes monográfiájában. A név szerint ismertek közül a volt magántanító: Fidicinis János Világos után hamarosan a gyulai börtön lakója lett, a fékevesztett vagdalkozásairól közismert Simon István szarvasi ügyvédnek meg A pokol feneke és a' hol az atya isten lakik című művét még Szemere Bertalan belügyminiszter koboztatta el. Olyan „vészes hatású"-nak minősítette maga az üzemét féltő nyomdatulajdonos is, hogy már megjelenése előtt (1849. júl. 7-én) arra kérte az alispánt, vizsgálja felül a füzetet, és törvényes jogánál fogva, akadályozza meg terjesztését. Simon, aki a kommunizmust így definiálta: „Koldus rabilag földhöz enyvező köztan", azonban nem sokat törődött az alispán és a miniszter rendelkezésével. Az időközben megjelent füzetet — ahogy a szarvasi főszolgabíró jelentéséből tudjuk — még augusztus 22-én is osztogatta a bujdosó és leszerelő katonáknak. A március 15-re írt ünnepi óda szerzőjének, Delhy Jánosnak a felelősségre vonásáról és büntetéséről nincsenek adataink. Bizonyos azonban, hogy ő sem kerülhette el a 2?ac/z-korszak könyörtelen „igazságszolgáltatását". Alapos stíluselemzést igényelne, hogy megtudjuk: van-e Greguss mű a Réthy nyomdában névtelenül publikált versek között. Feltételezhető ez, hiszen a szegedi GrwVm-nyomdában 1849 tavaszán a „Budapest bevételének örömünnepére" szerkesztett röplapon Gerő Ákos aláírásával két vers is megjelent. Talán ezért tulajdonította neki Pogány Péter, mint a társaság legműveltebb tagjának, — a poéta doctus cím azért túlzás — a Réthy-nyomd&ból kikerült Pest visszavétele 126