Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

ge, merész plebejus-demokrata politikai elvektől táplált buzgó tenniakarasa, pompás tervező- és szervezőképessége, Ballagi sokirányú érdeklődése és magabiztos felkészültsége, nagy tudományos hírneve, Greguss européer látásmódja, filozófiailag megalapozott szisztematikus gondolkodása és szenvedélyes közéletisége tette kedveltté és kívánatossá a szarvasi diákéletet, úgyannyira, hogy az •iskolabizottság könnyebben hevülő tagjai már egyenesen „kerületi líceumi" rangra kívánták emeltetni a kis tanodát. Lázas tevékenység színtere lett egyszeriben az iskola. Értelmet kapott benne a munka. A nagy triász mellett példamutató szorgalommal dolgozott a jelentős pedagógiai ismereteiről és nem mindennapi didaktikai felkészültségéről híres Pecz Gyula, meg a tankönyveket író, szigorú Molitórisz Adolf, de nem maradt el mögöttük, legalábbis lelkesedésre nézve, a legkisebbeket — a két grammatikai osztályt — oktató, szilárd munkafegyelmű Benka György sem. Greguss 1846-ban került le az Alföldre, amikor Vajda Péter váratlan halála után az egyházi vezetők nem tudták igazgatónak megnyerni sem Bajzát, sem Fényes Eleket, sem Tatay Istvánt Általános volt ugyanis a vélemény — ennek Ballagi adott legnyomatékosabban hangot egy Székács Jozseßiez írt levelében —, hogy a tanulók tömeges távozását csak nagy tekintélyű tudósok, esetleg országosan elismert kiváló nevelők akadályozhatnák meg. Az alig több mint 20 éves ifjút, Greguss Ágostot az a Stromszky Ferenc dunáninneni szuperintendens ajánlotta az egyházmegyei iskolai bizottság figyelmébe, aki 1836-ban — a protestáns önkormányzat elvét is védelmezve — édesapja: Greguss Mihály (1793—1838) ügyében is közbenjárt, amikor őt radikális politikai elvei és filozófiai nézetei miatt a kormány el akarta mozdítani állásából. A pályakezdő Gregussnak természetesen nem volt, nem lehetett még országos neve 1846-ban. Biztató ígéret volt csupán. A tekintélyes pártfogónak jól kellett tehát ismernie képességeit, ha adott helyzetben mellette tette le a garast. A Greguss név a progresszív gondolkodású apa révén vált ismertté, s nemcsak a Felvidéken. A felismert igazsághoz következetesen ragaszkodó bátor tanár előbb Eperjesen, majd Pozsonyban tanított. Úttörő jellegű filozófiai, társadalombölcseleti, politikai műveit sokan ismerték, hírét kiváló tanítványok százai — köztük Kossuth Lajos is — vitték szét az ország különböző vidékeire. Külön tanulmányt érdemelne annak vizsgálata, milyen mértékben követte a fiatal Greguss apja ateista színezetű forradalmi radikalizmusát. Mennyiben hatotta át lelkét radikális antifeudalizmusa, mit és mennyit kölcsönzött esztétikájából és mindenekelőtt a „politikai tudományok enciklopédiájá"-ból, amelyet a lektor: Sztrókay Antal, veszedelmes írásnak tartott, „tilalmas gúnyiratnak" minősített, mivel a „feudális békók széttörését" követelő szerző a szabadság fogalmán nemcsak az osztrák,uralkodóházzal szembeni nemzeti függetlenséget értette, hanem a nép szabadságát is a nemességgel szemben. Az eleinte orvosi tanulmányokat végző, de a családi hagyománytól — az írói-pedagógusi pálya vonzásától — szabadulni képtelen Greguss Ágost (1825 —1882) mindig mély tisztelettel gondolt korán elhunyt apjára, „a magyar szelleme és szabadelvűsége okán sok üldözést szenvedett" tanárra, aki „ágostai hitű iskoláinkban első (volt), ki a magasabb, nevezetesen bölcsészeti tárgyakat 85