Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Greguss Ágost Szarvason A Mezőberényből Szarvasra áttelepített gimnázium tevékenységének azt a mindössze 5-6 éves időszakát, a mely a szabadságharcot közvetlenül megelőzte, a történetíró Nádor Jenő és Benka Gyula joggal nevezte az iskola fénykorának. Aligha volt másik olyan intézménye az országnak, amelyik mind szellemi-szemléleti vonatkozásban, mind szervezeti felépítésének korszerűsítését, mind a tanulói létszám hihetetlen méretű növekedését tekintve, hozzá hasonló ugrásszerű és látványos változáson ment át. Nem hihető, hogy mindezt az új székhely nagyobb vonzereje okozta. Erre nem is hivatkozik senki. A hatalmas tanyavilággal bíró (Kondoros és Csabacsűd területe is hozzátartozott még), lélekszámra kétségkívül nagyobb Szarvas a maga kb. 1000, többnyire vályogból épített, nád- és zsúpfedeles belterületi házával nem nyújthatott sokkal szebb és kulturáltabb környezetet, mint Berény. Még a századfordulón sem igen. Ifjú Neumann (Nádor) Jenő 1900-as összesítése szerint az akkori 4900 (ebben benne vannak a tanyák is) házból 4538 volt még mindig a teljesen vályog (vagyis az alap is) és 3971 a nád- és zsúpfedeles épület. Az iskola anyagi helyzete, tárgyi, dologi ellátottsága, sivár felszereltsége sem ígért kedvező fordulatot. Tanulóinak száma nem érte el a 100-at. Nem javultak számottevően az ország gazdasági viszonyai sem. A fennmaradt dokumentumok szerint a diákok toborzásának a módjában sem mutatkozott lényeges minőségi különbség. Nincs nyoma annak, hogy a két nevelő: Benka György és Molitórisz Adolf — esetleg az egyházmegye papsága — megkülönböztetett aktivitást fejtett volna ki a tanulóifjúság Szarvasra csalogatása érdekében. Az sem érzékelhető, hogy e célból újszerű, hangzatos reklámfogásokat alkalmaztak volna. A hamarosan megkétszereződő tanulói létszám okát nem itt, hanem mindenekelőtt a pedagógiai szempontból friss, modern gondolkodású, széles látókörű tanárok alkalmazásában kell keresnünk és látnunk. Azaz nem anyagi, hanem „emberi tényezők" eredményezték azt a példátlan mennyiségi és minőségi változást, amely rövid élettartama ellenére is külön fejezetet érdemelt ki az iskola történetében. A „költészet és tudomány keltette lelkesültség" jegyében indult és „trombitaharsogással" zárult korszaknak három kiváló pedagógusa volt: Vajda Péter, Ballagi (Bloch) Mór és Greguss Ágost. Nekik köszönhető, hogy mérhetetlenül megnőtt az érdeklődés az alig-alig tengődő, már-már elnéptelenedő alföldi gimnázium iránt. Vajda eszményien vonzó nyitottsága, önzetlen áldozatkészsé84