Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

meghatározó jelentőségével. Áttanulmányozása nem gerjesztett kedves izgalmat, vagy olyan érzést és gondolkodást befolyásoló megrázó élményt, hogy még egyszer kézbe vegyék. Még csak kép sem volt benne, holott a gyermekpedagógia fölfedezte már a kép óriási nevelő értékét, s szinte minden ifjúsági kiadvány alkalmazta is. Nem megértést segítő mankóként, hanem a képzeletvilág életre keltőjeként, amelyről tudták: akkor is kedves és szükséges, akkor is izgató és érdekfeszítő, „ha feldolgozása el is tér a gyermek elképzeléseitől". Olyan nyereség, olyan nélkülözhetetlen nevelési eszköz, amely a szó által közvetített élethelyzetet teszi gazdagabbá és teljesebbé. Amely a valóság több oldalú megközelítésére, részletezőbb vizsgálatára, a helyzetek és hangulatok alaposabb átélésére nevel. Az alkotó, a kreatív fantáziát — tagadhatatlan tény — aligha mozgathatták meg Bonyhay falvédőre kívánkozó 2 soros tapasztalati mondásai. Sajnos, az emberi kötelességek betartására figyelmeztető, részletesebben indokolt tanításai sem. Mint például ez: Minden jó célokra szívesen áldozom, Fillérkémmel a közjóra adakozom, Hisz az egész ország java úgy kívánja, Hogy a közerőben ne legyen hiánya. Él a közös teherviselés törvénye, Hazánk virulásának biztos reménye, Egyesíti honunk minden osztályait, Testvériség fűzi össze polgárait, Azért én is híven fizetem adómat, Pontosan rovom le tartozásaimat. De nem nyújtott sokkal több ábrázolási lehetőséget ez a szolgalegény feladatait tudatosító, szinte szociografikus hitelességű intelem sem: Mikor lovainkról a hámot levesszük, Mielőtt bekötnők őket, megvezessük. Izzadt lónak mindjárt inni-enni vetni Annyi, mint tályoggal őket megöletni, Sőt hideg időben be is kell takarni, Naponta több ízben kefélni-vakarni. Az ökröt-tehenet, ha vakarni nincs időm, Legalább szalmával jól végig dörgölöm, mert ám ha a marhát s lovat tisztán tartjuk, Jó száraz törekkel-szalmával aljazzuk, És azoknak gyakran nyalni sót is adunk, Vélek munkáinknál gyorsabban haladunk. Ezért kell a jó gond a szegény marhának, Hogy hasznot így tehet ő is gazdájának. 79