Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

sem következtethetünk másra —, mint amilyen a Párizsi Kommün volt. A mi hagyományokhoz ragaszkodó, dél-alföldi népünk azonban a „koloncként" hurcolt 48-as eszméket még a 70-es évek elején is szentírásként tisztelte, hitet és reményt merített belőlük. Ez indította útnak az agrárproletároknak azt a Gintner vezette baloldali csoportját is, amelynek vezérkara a 48-as Függetlenségi Pártból kiszakadva, 1890. május 26-án 630 taggal megalakította az alapszabálya szerint kizárólagosan „a közműveltség emelésére" vállalkozó Orosházi Munkáskört—Munkásegyletet. Nem a régi szemlélet síkján megrekedt eszmék korszerűtlensége buktatta meg tehát Orosházán Táncsics Mihályt. Az ő elvei még ezzel a Bölöni által jogosan emlegetett tehertétellel is haladóbbak voltak, mint ellenfeleié. Közelebb álltak a szegényparasztok, a kis- és középbirtokosok eszéhez és szívéhez, akár a Deák-párt, akár a balközép választási programját nézzük is. Az információáramlás korabeli lassúsága, az újságok kis példányszáma miatt nehezen tudott a főváros politikai fejlődésével lépést tartani a vidék — lassabban alakult hát a politikai tudat is. Itt még a századforduló után is Kossuth volt a tömeg vezércsillaga a maga eszményi 48-asságával. Neve szent volt. Talán ez magyarázza, hogy a Függetlenségi Kör 1914-ben hivatalosan is képviselte magát fia: Ferenc temetésén, akit pedig Ady egyszerűen „trottli"-nak mondott egy cikkében, máshol meg azt rótta fel bűnéül — ebben volt is igazság —, hogy büntetlenül járatja le a politikában apja elveit. Arról, hogy az Orosházi Függetlenségi Népkör képviseltette-e magát Táncsics temetésén, nincs tudomásunk. Zatykó sem említi. Ha nem, úgy megkésve értesülhettek haláláról, hiszen 1892-ben még az Irányi Dániel végtisztességén is ott voltak, holott vele megközelítőleg sem építettek ki hasonló szintű és mélységű viszonyt. Az Orosházi Újság verssel (Kádár Imre: Táncsics Mihály halálára) és szép nekrológgal búcsúztatta. Utóélete sem volt csendes. Pártállásuk és osztályhelyzetük szerint felemásan ítélték meg az emberek. Neve és egyénisége különösen a képviselőválasztások idején került reflektorfénybe. Ilyenkor a baloldali jelöltek az ő felejthetetlen diadalára is hivatkoztak, amikor harcba indultak. Reá és 1869-es választási győzelmére emlékeztetve edzették választóik harcos ellenzékiségét és elszántságát. Ennek folytán a kormánypárt delegált képviselőinek is hadakozniuk kellett vele és tekintélye ellen. A létszámát tekintve a századfordulón erőteljes gyarapodásnak indult Függetlenségi és 48-as Politikai Párt tagsága mindvégig tisztelettel gondolt reá. A község újratelepülésének 150 éves évfordulóján székházának díszítésére Batthyány Lajos, Petőfi, Bem, a nápolyi királyságot megbuktató legendás hírű vezér: Garibaldi, a sedani katasztrófa után ///. Napóleon trónfosztását és a francia köztársaság kikiáltását indítványozó Gambetta, meg a szolnoki csata, az aradi 13 vértanú és egy /вши/Л-képpel (a közismert Kossuth búcsúja a hazától) együtt az ő arcképét is megvásárolta a kör; 1903-ban pedig elérte, hogy indítványa nyomán Orosháza egyik legszebb utcáját róla, „a 48-as eszmék tántoríthatatlan harcosáról" nevezték el. 1897-ben a fővárosi lapok arról adtak hírt, hogy „Orosházán a kisiparosok és munkások gyűjtést indítottak Táncsics Mihálynak emlékoszlopára". Tudni