Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

fel. Emlékezetes éjszaka volt ez; „annyira átfáztunk — emlékezett vissza Táncsics —, hogy régi idők óta fagyással szenvedő lábomat újra megvette a hideg, minek most is koldusa vagyok". Segítették anyagiakkal is (valószínűleg Berke is vitt nekik). Ahogy az Orosházi Függetlenségi és 48-as Politikai Párt Olvasókör 60 éves történetének krónikása: Zatykó András közli 1928-ban, élete végéig minden évben küldtek számára „tiszteletük és becsületük jeléül" segélyt. „Sőt nemcsak őt, de halála után özvegyét is igyekeztek gyámolítani". Az Orosházi Újság adatai is megerősítik ezt. 1882. február 5-i száma azt adta tudtul, hogy „Stancsics Mihály elszegényült s elbetegesedett aggastyán író felsegélésére a Függetlenségi Kör kezdeményezése folytán gyűjtés eszközöltetett, melynek eddigi eredménye 30 forint a beteges Stancsicsnak el is küldetett. A gyűjtő ívek még ki vannak téve s a kegyes adományok a kör helyiségében még folyton felvétetnek". Szűk két hónappal később pedig arról számolt be, hogy „Baranyai Mihály úr, az orosházi iparosifjúsági egylet egyik buzgó tisztviselője Táncsics Mihály elaggott jeles hazánkfia részére 4 frt. 25 krt tegnapelőtt fel is küldetett Budapestre a Függetlenség szerkesztőségéhez, illetékes helyre leendő átadás végett". 1883 áprilisában ismét a Függetlenségi Olvasó Népkörröl olvassuk, hogy születésnapján az alábbi, tiszteletről tanúskodó levél kíséretében küldött számára 10 forintot: „Mélyen tisztelt nagy hazafi! el nem mulaszthatjuk, hogy 86-ik (84 éves volt ekkor EL.) évének betöltése alkalmakor szerencsekívánatunk becses tudomására ne hozzuk; az orosházi függetlenségi olvasó népkör nevében vegye legszívélyesebb üdvözletünket, kívánva, hogy éljen a kor legvégső határáig, mert nekünk nagy szükségünk van önre, hogy életének magasztosságából megtanuljuk a hazát úgy szeretni, mint azt ön egész életében szerette, hogy az ön szenvedéseinek hosszú láncolatából erőt és kitartást merítve, eszméinkért mindenkor bátran és rendületlenül harcoljunk, nem rettenve vissza az üldöztetés, a gúny. még a haláltól sem, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség, e szent háromság, melynek bátor, kitartó hirdetője és terjesztője volt, és csakis a test természeti erőinek meggyengülése bírhatta terjesztésétől visszalépni, hogy ez eszmék megvalósulva legyenek, hogy életének végperczeiben elmondhassa, nyugodtan halok meg, mert az emberiség megváltó eszméi diadalra jutottak. Itt küldünk a kör összes tagjainak elhatározása folytán 10 frt-ot, azaz tíz forintot születésnapi ajándékul. Ne vegye rossz néven szerény küldeményünket. Az Orosházi Függetlenségi Olvasó Népkör megbízásából maradunk hazafiúi üdvözlettel az Elnökség". Bölöni György a Hallja kend Tánc sic s-han éles logikával, igen szellemesen abban jelölte meg Táncsics politikai kudarcának okát s vele együtt emberi tragédiáját, hogy „koloncként hordta magával régi problémait, melyek — ha lényegükben szabadító eszmékből születtek is — nem alkalmazkodtak már a korhoz": nem tudta ..átültetni őket a változott időkbe, az új viszonyok közé". Ez a sajátos fáziseltolódás azonban csak a gyors iparosodásnak indult főváros szempontjából igaz. A vidék politikai tudata lassabban fejlődött. A problémaérzékenységét elvesztő öreg politikus érdeklődési köre — kár tagadni — valóban leszűkült. Érzékelőképessége elvesztette hajdani rugalmasságát, s nem vett tudomást még olyan fontos világpolitikai eseményről sem — az Életpályámból 348