Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

a községeknek kell átengedni", mégpedig hosszú időre — 30-40-50 évre —, biztosítva egyúttal az örök áron való megvásárlás jogát is. A mezőgazdasági dolgozók migrációja — folytatta Táncsics — amúgy is sok negatívummal jár. Minthogy a napszámból élőknek nincs saját házuk, állandó lakóhelyük, pusztáról pusztára vándorolnak, ennélfogva gyermekeik neveléséről sem tudnak kellőképpen gondoskodni. A telepes falu viszont el sem képzelhető iskola nélkül. Majd a honvédelem korszerűsítéséről, a katonai kiadások nagyarányú csökkentésének a módjáról beszélt. Erre vonatkozó programja tele volt újszerű és merész ötletekkel. A hosszú évekre szóló külföldi katonáskodással szemben azt javasolta például; „soroztassék be minden 18 évet betöltött ifjú, de csak egy évre, kivétel nélkül, mert a hadseregnél valami szolgálattételre mindenik alkalmas" — még a testi hibás is. Minthogy pedig „a honvédelem módját minden állampolgárnak ismernie kell", az elméleti és gyakorlati tudnivalók elsajátítását már az iskoláskorban meg kell kezdeni, oly módon, hogy „a katekizmus és a bibliai történet" tanítására fordított idő csökkentésével párhuzamosan, módot kell teremteni a „haditudományok elemeinek" a gyakoroltatására. Évente két ízben — tavasszal és ősszel — még „hadigyakorlat" tartását is indítványozta. Legalább ilyen váratlan és bizarr volt az a másik, naiv optimizmusról árulkodó javaslata, hogy tudniilik minden ember kapjon fegyvert. Eddigi evolucionalista szemléletét elvetve, radikális osztályharcos öntudattal állította és hirdette: nem igaz az — „a történelem nem mutat föl példát" —, hogy a fegyvertartás a „hazára veszélyes lenne. A tanulatlan sokaság saját hazája, tehát önmaga ellen, még nem fordította fegyverét, hanem fordította elnyomói, zsarnokai, vérszopói ellen, kik a népet elnyomták, vérig sarcolták, elviselhetetlen adókkal terhelték, s kiket a népek jó móddal az igazság útjára téríteni nem bírván, kényteleníttettek tőlük magukat fegyver által megszabadítani!" Hogy ez milyen véres leszámoláshoz, mily „borzasztó harchoz" — polgárháborúhoz vezetett volna a súlyos társadalmi-gazdasági problémákkal küszködő, sok gondú hazában a közös hadsereg égisze alatt, nem nehéz belátni. Az ésszerű iskolapolitika és honvédelem kapcsolatával foglalkozott a negyedik kérdés is. Erre Poroszországot állította példaképül, ahol „oly célszerűen vannak az iskolák szervezve, miként Európában sehol". Itt ugyanis „a gyakorlati életbe vágó tudományokat" részesítik előnyben a vallástannal — katekizmus, bibliai történetek — szemben. A porosz ifjak például tankötelezettségük végére érve már „a földleírást — értsd: térképolvasást — teljesen ismerik; az elfogott porosz katonák táskájában már 1866-ban az osztrákok, újabban a franciák az egész csata színhelyét ábrázoló térképet találtak", — vagyis azért győznek az egyes ütközetekben — vonta le a végső konklúziót — mert „a francia földet jobban ismerik, mint maguk a franciák ". (A sedani ütközet igazolta is hamarosan Táncsics állítását). Majd a megyék, városok (törvényhatóságok) célszerű rendezésére, az egyes megyék területének arányosítására még 1848-ban csinált, de negyedszázad múltán is időszerűnek és hasznosíthatónak hitt térképe és tervezete ismertetésére vállalkozott, minden községben kiosztva néhány példányt belőlük a hallgatók között. Végül az olvasóegyletekről, mint a tágabb értelemben vett népművelés egyik igen hasznos, csaknem nélkülözhetetlen eszközéről szó331