Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)
„Igen tisztelt Táncsics úr! Az 1865-ik évben választott képviselők többsége a kiegyezési nagy művet befejezte; célszerű-e ez? Majd a történelem fog reá felelni, mi nem vagyunk vele megelégedve; adja az ég, hogy csalódjunk, de nem hisszük. Az 1865-ben megválasztott képviselőknek nagy része másként működött, mint választóinak megígérte; ez történt velünk is; a nagy többségnek a mi képviselőnk segédkezet nyújtott a 67-es alkotmány megteremtésénél, oly törvények hozatalához, melyek míg egyrészről a nemzet dicső múltját meggyalázzák, ezredéves alkotmányunkat alapjaiból kiforgatják, addig más részről a múlt korszak gyűlöletes intézkedéseit alkotmányokká tették, s a nép vállaira, mely úgy is roskadozik, elviselhetetlen új terheket raktak. Szép és dicső a képviselő hivatása, míg a nép érzelmeit tolmácsolja, de mihelyt kötelességéről megfeledkezik; mihelyt oly térre lép, hol választóinak kívánalmaival ellenkezőleg kell működnie, akkor azt kell róla mondanunk, hogy választói bizalmával visszaélt. Mint fölebb mondtuk, mi a 67-es alkotmánnyal nem vagyunk megelégedve. Azon kell tehát lennünk, hogy a feladott jogainkból annyit, a mennyit lehetséges, visszavívjunk. Ebből folyólag oly képviselőre van szükségünk — nekünk úgy, mint minden választó kerületnek — ki a nép érdekeit szívén viseli; aki képes is, akarattal is bír, a törvény korlátai között odaműködni, hogy a 67-es építmény, mint amely a nemzetet végromlással fenyegeti, leromboltassék; a honvédség a haza érdekében szerveztessék; az adó leszállíttassék; a megyei, községi rendszer, nemkülönben a nemzetiségi kérdés, az állami egység szilárdítása tekintetéből oldassék meg: szóval úgy működjék, hogy a hazán belül békét, jólétet, kívül méltóságot és tekintélyt biztosítson. Mi önben találjuk fel mindazon kellékeket, melyek ide szükségesek. Önt ismerjük olyannak, ki akarattal és képességgel is bír a jelen nyomasztó helyzet megváltoztatására, mint hathatós tényező közreműködni, önt kérjük fel, megőszült bajnokot, hogy a leendő képviselő-választásra a jelöltséget elfogadni, s a jövő országgyűlésen kerületünket képviselni méltóztassék. Erős bennünk a hit, hogy aki életében már annyit küzdött, szenvedett, s folytonosan embertársai érdekében; kinek folytonosan az volt a jelszava: „a haza mindenek előtt", az most nem változhatott meg. Erős bennünk a hit, hogy önnek öreg testében ifjú lélek és szent hazaszeretet lakik. Alulírottak, mint az orosházi választó kerület polgárainak egy része, még egyszer fölkérjük önt, hogy ezen képviselői jelöltséget elfogadni, s az esetben politikai hitvallását, azaz programmját hozzánk hova előbb elküldeni méltóztassék. Tisztelettel maradván Orosházán, 1868. október 4-én. Békésmegye orosházi választó kerület polgárai: Kertész György s.k. Szemenyel Mihály s.k. Berki Mihály s.k. Szám szerint 103-an." Táncsicsra mély hatást gyakorolt az orosháziak szeretetteljes ajánlata. Úgy érezte, nem élt hiába; politikai magvetésének volt értelme. Elfogadta a megtisztelő felkérést, amennyiben „a kerület választó polgárai vak emberrel megelégszenek (ekkor még nem vetette alá magát az operációnak — E. L.), s a képviselőháznak sem lesz emiatt kifogása".
