Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

A Bach-korszakból nincs biztos adatunk, amely aktív kapcsolatot igazolna megyénk és Táncsics (családja) között. Ő sem említi az Életpályámban, segített-e valaki bajba jutott hozzátartozóin, míg ő föld alatti búvóhelyén — felesége gondos őrködése mellett — a terror megszűnését, az idők jobbra fordulását várta. Nyolc évi rejtőzködés után az 1857-ben kihirdetett közkegyelem által szabadult meg már-már elviselhetetlen önkéntes rabságából, és léphetett — rendőri felügyelet mellett ugyan — a nyilvánosság elé. Szabadsága azonban nem sokáig tartott. 1860. március 15-én újra elfogták a Kerepesi temetőben rendezett tüntetés szervezése, továbbá a Habsburg-ház uralmának megdöntésére serkentő kéziratos Forradalmi kátéjának a terjesztése miatt. 15 éves súlyos börtönt kapott értük, amit később Vay Miklós kancellár 10 évre mérsékelt. Végül a kiegyezés alkalmával kiadott amnesztia folytán — a koronázási ünnepre érkezett császár külön távirati parancsával — nyerte vissza egyéni szabadságát és hagyhatta el azt a sötét börtöncellát, ahol „évek előtt" hozzá hasonlóan Wesselényi Miklós is megvakult. 1861-ben, ujabb bebörtönzése után nem sokkal, 66 orosházi lakos juttatta el adományát felesége címére. Érte kiszabadulása után az Arany Trombita 1869. április 3-ai számában mondott nyilvános köszönetet Táncsics. Minden társadalmi réteg képviselve volt itt. Tehetősebb gazdák, iparosok és kereskedők, értelmiségiek és szegényparasztok siettek segíteni a kenyérkereső nélkül maradt családon, amint ezt a felsorolt nevek tanúsítják. Tudunk arról is, hogy Kertész György, Táncsics legodaadóbb híve és orosházi harcostársa, ez a hajlíihatatlan rebellis a börtönében is meglátogatta. Valószínűleg már ekkor megfogant benne a gondolat, hogy kiszabadulása esetén megnyeri Táncsicsot: vállalja el az orosházi kerület képviselőjelöltségét. Orosháza népe ugyanis nem volt megelégedve nagy szülöttének a szerb népdalok fordítójának, a csengő hangú Székács Józsefnek „erélyes taglejtésekkel kísért" beszédeivel, mégkevésbé politikai szereplésével. A szelíd lelkű Székács, az „ország papja", valóban idegenül mozgott a politikai küzdőtéren. Nem is ambicionálta a sikernek ezt a nemét. Parlamenti szereplését életrajzírói sem méltatták figyelemre. Az orosházi eredetű Benkő István Székács József élete és irodalmi munkássága című, 1901-ben megjelent, bő 5 íves disszertációjában például beérte annyival, hogy kijelentse: képviselői mandátumát „a közelismerés hálája"-ként kell tekinteni. S ebben tökéletesen igaza is volt, hiszen másfél évtizeddel korábban a község politizáló pap-képviselője: Veres József sem tudott semmi érdemlegeset mondani róla 1886-ban közreadott községtörténetében. Mindössze a száraz adatokra támaszkodott, s mint a kerület országgyűlési képviselőjét idézte kimutatásában ekként: „1865-9 — Székács József. Orosháza és környékének harcos ellenzéki érzületét ugyanakkor nagyszerűen dokumentálja az a 103 aláírással ellátott „meghívólevél", amelyet Kertész György 1868 október elején nyújtott át Táncsicsnak. Fényesen igazolja ez, hogy itt, ebben a kerületben 20 év múltán is azt a politikai utat tartották „üdvösségesnek" az emberek, melyet 48-ban „Táncsics és Kossuth tört". Ennek szellemében gondolkodtak és ítélték el „a nemzet dicső múltját meggyalázó" kiegyezést. Mint sokat eláruló értékes dokumentumot, rövidítés nélkül adjuk közre Kertészék vallomását: 316