Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

óriási néptömeg nagy zajongással még mindig Verest éljenzé. Egész a polgári olvasókörig zúgott a Verest éltető közönség riadalma. Mint előzőleg is említettük, sajnáljuk, hogy a községünkben vendégül érkezett jeles hazafiakat a lakosság összehangzó lelkesedéssel nem fogadhatták. Jöjjenek máskor meglátogatni e jó magyar népet, melyről a rosszakarat azt mondja: csőcselék, földosztogató, anarchista, majd megmutatjuk akkor, hogy milyen lelkesedéssel fogadjuk. Annyi igaz, hogy népünk java elveit nem akasztja a szegre, nem csúszik-mászik alamizsna után, áruba nem bocsátja meggyőződését, lelkét, de meghajolni senki előtt nem fog, s nem enged a 48-ból, amely alapon állt a dicső emlékezetű megboldogult Szemere Bertalan és a még most is a száműzetés keserű kenyerét evő Kossuth Lajos. Az egész bevonulással kudarcot vallottak a rendezők. Emlékezzünk vissza, hogyan kísérték ezelőtt 3 évvel meg az idén is Verest Komlósra, hogyan fogadták Simony it, Ónodyt, később ófranciákat, akkor látjuk, mennyire különbözik a megrendelt lelkesedés az önkéntes lelkesedéstől. Kár volt pártküzdelmeinkbe belekeverni Jókai és Klapka köztiszteletben álló neveiket; annyival inkább, mert hiszen ezek 48-ban a függetlenség mellett küzdöttek, miért küzdenek most ezen párt ellen? Este az Alföld szállóban nagy közönség részvételével a jelen volt vendégek tiszteletére bankett adatott. Voltak toasztok, egy némelyik oly felfogással és értelemmel, amelyet jobb lett volna elhallgatni, s jobb most is róluk hallgatni". A cikkíró jól ismerte a politikai csatározások játékszabályait. Látszólag lovagiasan is viselkedett.Nem kerülte el figyelmét a község életében rendkívülinek számító esemény; ezt a luxust mellesleg lapja: a „társadalmi, ismeretterjesztő és közgazdasági hetilap"-ként megjelenő Orosházi Újság sem engedhette meg magának. Beszámolt olvasóinak a nagygyűlés minden lényeges mozzanatáról az indóház előtti fogadástól kezdve a bankettig, de úgy, hogy csak a külsőségeket látta. Ennélfogva nem is mondott semmi érdemlegeset róla. Ebben volt a politika. Agyonhallgatta a programbeszédeket, nem fűzött hozzájuk észrevételeket, nem vitázott sem a képviselőjelölt Szemere Attila, sem a nagy tekintélyű kortesek állításaival és gondolataival. Jókai beszédére például süket volt a füle. Sértő módon mindössze egy-két közbevetett mondatocskával intézte el szereplését. Elmondta például, hogy az ősz tábornokot karon fogva vezette az indóház elé; hogy szavát „a nagy lárma között" nem lehetett hallani, és hogy „Jókainak az egész úton nem éljeneztek" stb. Inkább Klapka tört magyarságú rövid felszólalásával törődött, talán hogy jól célzó jelzőjével megcsipkedje egy kicsit az öreg katonát és pártját, a kormányzó Szabadelvű Pártot. Ugyanakkor felhasznált minden kínálkozó alkalmat arra, hogy antiszemita érzelmeinek kinyilvánításával (gondoljunk a magyar inges-gatyás lovasbandérium tagjainak gunyoros célzatú név szerinti felsorolására) saját jelöltjének: Veres József helybeli evangélikus lelkésznek — a laptulajdonos Veres Lajos testvérének — a választási esélyeit növelje. Ilyen szándékkal utalt a közelmúlt nagy ovációval kísért lelkes fogadásaira, köztük a pesti országos kiállítás megtekintésére jött francia küldöttség tagjainak, nevezetesen a Petőfi költészetét mélységesen tisztelő költőnek: Francois Coppée-пак, továbbá a Panama-csatorna tervezésében és kivitelezésében nagy szerepet játszó Türr Istvánnak és Lesseps Ferdinándnak 1885.